2016. február 19., péntek

A jó gyógypedagógus

Mikor megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, és kiderül, hogy gyógypedagógiával, gyakorlatilag háromféle reakció szokott érkezni. 

Az első halmazba tartoznak, akik tudják, hogy mit csinál a gyógypedagógus. Ők általában azt szokták mondani, hogy 1. "én nem tudnék fogyatékosokkal foglalkozni, mert sajnálom őket", 2. "az most jó szakma, mert annyi a beteg gyerek". 

A második típus, aki teljesen meg van győződve róla, hogy tudja, mit csinál a gyógytornász, és mondja, hogy hiányszakma, neki is van egy gyógytornász ismerőse, és tök sok kliense van mindig. 

A harmadik csoportnak fingja nincs, hogy mi az, de hogy mondjon valami okosat, megjegyzi, hogy de jó lehet apámnak, mert biztos jól tudok akkor masszírozni.

Na, de most az utóbbi időben újabb érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam. Azt látom, hogy a körülöttem lévő ember egy része azt gondolja, hogy engem a normálisnál kicsit komolyabb érzelmi szálak fűznek a fogyatékos személyekhez. Ez a következő esetek miatt fogalmazódott meg bennem: 

1. Ivett, a rég nem látott barátnőm átjött dumcsizni, és az volt a második kérdése, hogy "és mi van a fogyatékosokkal?" Mert hát ő csak a kedvemben akart járni. (???) 

2. Egy kedves barátom megismerkedett egy lánnyal, majd azzal próbálta reklámozni nekem, hogy biztos szimpatikus lesz, mert van egy autista testvére. (????)

3. Guci tekergette a facebookot, elindított egy videót, majd szólt, hogy ez nekem való, mert van benne egy kutya meg egy értelmi fogyatékos kislány. (?????)


NEM VAGYOK BETEG. :D Megértéseteket köszönöm. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LIFE UPDATE

Az elmúlt 5 év tömören: összejöttem a szembeszomszéddal, összeházasodtunk, építettünk egy házat, és lett egy gyerekünk, Guszti. Szóval semmi...