2016. július 15., péntek

Költözés 1.

Rezümé: költözöm itthonról, ennek a szívbemarkoló története következik két részben. Az első rész a nosztalgiázásról szól, a második meg arról, hogy ki hogyan kezeli a nehéz élethelyzetet, és kiderül, hogy mik a további tervek a szobámmal. Harmadik meg lehet, hogy lesz, ha marad lóvé netre az új helyen. :D 

Nosztalgia rovat: 

Réges-régen öcskössel aludtam egy szobában. Neki mindig kellett egy kis fény éjjel is, mert félt a nagy, fekete kutyától, aki elviszi a beszari gyerekeket (én világosítottam fel természetesen). Megoldás: klotyóban villany fel, ajtó résnyire kinyit, boldogság. Lett volna, ha én nem találom ki, hogy sajnálatos módon csak és kizárólag koromsötétben és háborítatlan körülmények között tudok elaludni, sehogyan máshogyan ez nem lehetséges. Klotyóban villany le, öcskös ordít, anyáék rohannak. Részletekre nem emlékszem, hogy meddig ment ez így, de pont addig, ameddig mutiék idegrendszere bírta. Egyszer aztán átjöttek, megfogták az ágyamat és azzal a lendülettel átköltöztettek a másik szobába, ahol a varrógép volt. Azóta ez az én kis főhadiszállásom. 

Ennek már idestova 16-17 éve, ez idő alatt töménytelen mennyiségű szirszar halmozódott fel. Halott német katona kettő is volt. 
Már a padláson van minden, sajnálom, hogy nincs mindenről normális fényképes dokumentáció. Hiba volt kihagyni. Néhány képet azért lőttem mobillal, ezeket közzéteszem, a többiről meg marad az írásos emlék.

A nosztalgia érzése már a rámolás kezdeti szakaszában megjelent, mintha ezt már láttam volna... :D 



És akkor szemezgessünk! 

1. Kezdem a kedvencemmel, a 8 éves Dórika levele Jézusnak (alaposan elrejtve a szobában):

"Kedves Jézus! 
Kiss Dóra vagyok, 8 éves Dórinak szólítanak. Szőke a hajam és a testvéremmel és anyáékkal lakok együt.  Kertes h van egy k Egy nagy házban lakunk. Felnőt koromban vagy jéktáncos vagy tudós leszek. Van egy kutyánk Szotyi. Bocsánat ha nem fogatam szót. Ha létezel vidd el ezt a levelet a mennybe."


2. A kézműves medve. Technikás varrás, valósághű arányok. 





3. Szamanta élete, (biztos nem a Dallasból jött... :D) a 11 éves Dórika által írt könyv. Nehéz volt idézeteket választani. 

"Szamanta már 13 éves volt, ezért akkor feküdhetett le, amikor csak akart. Pénteken még fél 10-kor is világított a szobája."
"Szamanta ma reggel nagyon csinosan akart indulni, mert ez nagy nap volt. Felvette a kék bulóverét amire rá volt írva, hogy jég tánc. Ez volt a kedvenc bulóvere."


4. Igazolvány a képzeletbeli sólymomról. Nem kommentálom. 


Mikor elkezdtem a selejtezést, azt gondoltam, hogy mindent kidobok a kukába, amihez évek óta nem nyúltam, mert felesleges őrizgetni. De kinek lett volna szíve kidobni a képzeletbeli sólymának az igazolványait? :D Mekkora élmény lesz 20 év múlva egy-egy zsákot lehozni a padlásról... :)

2016. július 9., szombat

Pánikkal nem illik viccelni

Az idős emberek idegrendszere már nem a régi, ezt én is tudom. De nagymamám mindenkin túltesz. Nem csak a sztenderd "nem lesz elég a 12 kiló pacal 10 főre", és a "vegyél pulóvert, mert 24 fok van kint" problémakört járja körül, az ő fejében sokkal komplexebb pániklavinák indukálódnak. 
Szorgosan jegyzeteltem, azért sok idő nem kellett a gyűjtemény összeállításához. 

Most pedig: JÁTÉK!!! Az alábbi mondatok közül négy elhangzott, egyet kitaláltam. Melyik lehet az? 

  1. Hajtsd be a kertkaput, mert ha véletlen tüsszentesz, lefejeled, elered az orrod vére, és lesz sírás! 
  2. Ne menj biciklivel dolgozni, mert rámész valami ágra, eldőlsz, kiüti valami kő a fogadat, hogy fogsz kinézni!
  3. Ne aludj el a kerti hintán, veszett volt tavaly az Irénke kutyája, jön a légy, belerepül a szádba, kész is a baj! 
  4. Teamécsest ne tegyünk a kinti asztalra, hátra fújja a szél a tüzet a góréhoz, egykettőre kigyullad az egész falu! 
  5. Le kell szerelni a falról azt a kardot, mert csak 3 süllyesztett fejű hornyos csavar tartja, ha azok kilazulnak, vagy elszakad a madzag, az leesik, biztos beleáll valaki fejébe! 

Nyugodt napot mindennek! :D 

2016. július 6., szerda

Sziasztok!

Gondoltam, beköszönök! :D

Úgy tűnhet, nem voltam valami aktív mostanság, persze ez csak a látszat, valójában rendszeresen olvastam a blogom, csak nem írtam. Ezen kívül a piszkozatok közt vannak bőven befejezetlen bejegyzések, amik az államvizsgázás viszontagságairól szólnak, és nagyjából mindnek az első két mondata van meg, utána valószínűleg bealudtam. Valahogyan mindegyik a Kénköves Pokol címet kapta... Az az elméletem, hogy Odalenn államvizsgára kell tanulni. Minden nap 50 oldal magolás, Belzebub este kikérdezi, akinek nem megy, cigarettacsikkeket éget el a hónalján. 

A 36 napig tartó pokoli állapot, az adrenalindömping eredményeként például sokat javult a személyi higiéniám, mert egyszerűen a tömérdek információ mellé nem fért be, hogy egyszer már fürödtem/mostam fogat este, ezért elmentem még egyszer. Megjelent kedvenc visszatérő rémálmom (többször) is, hogy körbeteszem magam a sorba rendezett tételeimmel, így nem merek egész éjjel megmozdulni, hogy nehogy összekeveredjenek, ezért reggelre beállt a hátam. 

Aztán szól egy közzé nem tett bejegyzés az államvizsga utáni állapotokról is, de talán mindenkinek jobb, ha erről a júniusról többet inkább nem beszélünk.

Remélem, a július normálisabb lesz. 





LIFE UPDATE

Az elmúlt 5 év tömören: összejöttem a szembeszomszéddal, összeházasodtunk, építettünk egy házat, és lett egy gyerekünk, Guszti. Szóval semmi...