2016. április 14., csütörtök

Életmódváltás - kiút az 50-es pasi szindrómából

Amikor az embernek problémái vannak, általában a legnagyobb probléma, hogy nem tudja, hogy problémái vannak. Gondoljunk csak az alkoholizmusra vagy az anorexiára, stb...
Én is így jártam, még szerencse, hogy néhány kedves barátom felhívta a figyelmem. Még mindig nem látom az ügyet teljesen tisztán, de sejtem, hogy valami változás fog kelleni ide.

Amiről most szó lesz, az az 50-es pasi szindróma. Félelmetes, hogy mennyire alattomosan támadott meg. Most terápiás jelleggel, valamint mindenki okulása érdekében megosztom a nyilvánosság előtt minden küzdelmemet a betegséggel. 

Nem tudom, hogy mikor kezdődött, igazából öt éve kizárólag egy kockás férfigatyában vagyok hajlandó otthon lenni, ami ráadásul megjelenik a facebook-profilképeim közt is, ezt már régóta nehezményezik a lakótársaim. Igazából ez a kép sokat elárul:




A tünetek azonban folyamatosan súlyosbodtak. Először is egy nagy adag csilisbabot úgy tudok enni négy napig  - reggelire és vacsorára -, hogy nem puffadok tőle. Ennek más gyanúsnak kellett volna lennie. Egy nap átlagosan nyolc percre foglalom el a fürdőt, világfájdalmam van, ha szarakodik a net, és nem tudok este BL-t nézni. Aztán az alkoholproblémákról ne is beszéljünk... Minap lakótársam meg lett bízva, hogyha nem dolgozok ki este hatig két államvizsga tételt, akkor elveheti a söröcskéimet a hűtőből. Így aztán kénytelen voltam meginni mindet délután. De ez még mind hagyján! Odáig fajultak a dolgok - és valamiért végképp nem tűnt fel - hogy övtáskát rendeltem a netről, mert az majd milyen kényelmes lesz!!!

Ekkor avatkoztak közbe a lakótársaim.

Mi a teendő?
Elmagyarázták, hogy először is a gatyát valami női pizsire kéne cserélni. Bazi digitális óra, ótvar hátizsák kuka, csilisbab helyett saláta magvakkal. Sör helyett narancslé meg víz, de legalábbis koktélok - ha már ragaszkodom az alkoholtartalomhoz. Hasitasi nyista, az már 20 éve is ciki volt még a piacon is. Nincs több trágárkodás a blogon, helyette mutassam meg a nemlétező rúzskollekciómat.

Sajna még van pár adag csilisbab meg sör a hűtőben, úgyhogy jövőhéttől tudom csak elkezdeni. :/

2016. április 13., szerda

És főőalkudta!

Édesanyám két új trükköt talált ki arra vonatkozólag, hogy hogyan találjuk meg a megfelelő lakást - elérhető áron. 

A kopasztott tyúk próba. 

A megtekintett lakás egy lift nélküli 5. emeleten volt, felérve anya első gondolata: "hogy hozom én ide fel a tyúkot". Gondterhelt sóhajából úgy vettem ki, hogy a "sehogy" nem opció. A következő lakást biztos egy fazék tyúkkal nézzük, ki lehet-e vele nyitni normálisan az ajtót, mennyi idő alatt szellőzik ki a tetemszag, kifullad-e a paraszt mire felér vele. Megfontolandó.  


A felalkudás.

A második trükk nekem soha nem jutott volna eszembe, ez pedig nem más, mint a felalkudás. Teljes mértékben meghökkenti és összezavarja a tulajt, aki kínjában maga kezdi el lealkudni az árat. A menete a következő: a lakásnézés végére érve az összegekre terelődik a szó, mikor is a tulaj azt mondja, 11 millió az irányár, abból lehet alkudni. Itt várni kell kb. 2 percet, majd ajánlatot kell tenni, mondjuk 11,2 milliót. 
Hatásszünet. Meglepett arckifejezés, zavart nézelődés a tulaj részéről, szinte lehet hallani a belső gondolatait, hogy "HOL A TRÜKK". 
Aztán kurtán-furcsán megszólal, hogy igen, ő egy olyan 10,8-ra gondolt... Hatásszünet. És még mindig: "DE HOL A TRÜKK???" :D Vajon észrevette, hogy már magával alkudozza lefelé a lakást? :D
És anyukám erre spontán ráérzett! Remélem, örököltem ezt az üzleti vénát. 



2016. április 9., szombat

Pedagógiai mustra 5. rész - nevelési tanácsadó

Kínos 1. 

Egy felszólalással, sőt felszólítással kezdeném.

Kedves (matek)tanárok! 

Lécci ne adjatok annyi (matek)házit a gyerekeknek, mert ott ülünk egy órán át a nevelési tanácsadóban, és ahelyett, hogy a fejlesztést csinálnánk, matekházit csinálunk, mert anyuka könyörög az ajtóban, hogy csináljuk meg, mert mire hazaérnek 6-kor az úszásról már nem tud matekozni, mert kifolyt az agya a medencébe a gyereknek bele. 
És ott ülünk, és egy órán keresztül fejszámolunk, és mire a lap végére érünk, akkor már 5 percet várok, hogy megmondja, hogy mennyi 3+4 és ismételgetem, hogy "naaaaa, háárom meg néégy az mennyi?" már én sem tudok neki segíteni, mert ciki elővenni az ujjaimat. És ilyenkor mindig az az alaptalan gyanúm támad, hogy kár volt ezért diplomát szerezni, és egy ötödikes jobb képességű több pénzt keres hasonló munkakörben óránként. 

Köszönettel és tisztelettel:
Kiss Dóra


Kínos 2. 

Azért akkor is tud kínos lenni, ha épp nem matekházit csinálunk. A minap két 17 éves srác jött hozzám fejlesztésre, egyszerre. Most találkoztunk először, és már bemutatkozásnál közölte az egyik, hogy ez a helyzet nagyon kanos khm kínos.
Ott ültünk hárman, matekfüzet elő, akkor a másik is mondta, hogy ez már most neki is kellemetlen, ő hazamegy. Dóri néninek még kellemetlenebb volt, mert meglátta azt a tizenegyedikes feladatgyűjteményt, amihez már gimiben is hülye volt, mikor heti öt matekórája volt.  
De Ildikó néni tudta fokozni a helyzetet!!! Így szólt: "ha most így lihegtek, mi lesz később, mikor jön a jó idő, és Dóri néni is csinosban lesz." Na, f@sz@.
Dóri néni nem akarta mondani, hogy ő most csinosban van és ennél csinosabban nem lesz, a srácok meg bokáig pirultak...
Alig várom a jövőheti találkozást...


Kínos 3. 

Most, hogy közszereplő lettem, megismernek a trolin. Kolompár Violetta anyukájával, nagymamájával, három húgával, nagynénjével és nagybácsikájával utazott a trolin, mikor felkiáltott, hogy "dika, ott va' a nénje a diliházbú, csóóókolom!" Mire az édesanyja: "ákkó viseekedj bászki, mert visszá lesző minősítve." :D


2016. április 6., szerda

Beauty bloggerínák

Mindenképp akartam írni bejegyzést, mert többen szóltak, hogy a blog pang.
Először is a korreláció negatív: minél inkább pang a blog, én annál inkább nem, és fordítva. Tehát bizonyos szempontból jót jelent, ha pang (van életem).

Az életem pedig a következőkből áll: napom egyharmadában nevelési tanácsadóban vagyok, ahol épp csak nevelési tanácsot nem ad senki, de találó amúgy a neve. A következő harmadban másik nagyon kiművelt szobatársammal, Kittivel szórakoztató videókat nézünk youtube-on.

Aki nem ismerné, ezeknek a videóknak az a lényege, hogy lányok bemutatják a internetten, hogy:

  • miket vásároltak onlájn Kínából
  • hogy kell trópusi/karácsonyi/vadító sminket csinálni 
  • miket hozott a postás
  • mi van a táskájukban
  • hol tartják a sminkcuccaikat 
Nekünk ezekre az információkra valójában nincs szükségünk, mert egyrészt nincs pénzünk, nem akarunk trópusi sminket csinálni, nekünk is hoz a postás, tipp nélkül tudjuk mit rakjunk a táskába és van szatyor a sminknek. Azért mégis van egy ilyen kabaré hangulata,

Gatyabemutató
Ebből a videóból megtudjuk, hogy ki van vágva a gomblyuk is, úgyhogy tényleg van/volt vele munka. DURVA!

AZ ÁLMOM VALÓRA VÁLIK!!!
Ebből a videóból kiderül, hogy milyen, amikor az életed ingerszegény.  Rájöttem, hogy az a baj velem, hogy mindig túl nagyokat álmodom.

Szájfény házilag
KÉSZÍTSÉTEK EL TI IS A SAJÁT SZÁJFÉNYETEKET!!! Én a vazelint máshova szoktam, de mindegy. :D

Najó, mennem kell nevelési tanácsot adni.







LIFE UPDATE

Az elmúlt 5 év tömören: összejöttem a szembeszomszéddal, összeházasodtunk, építettünk egy házat, és lett egy gyerekünk, Guszti. Szóval semmi...