Édesanyám két új trükköt talált ki arra vonatkozólag, hogy hogyan találjuk meg a megfelelő lakást - elérhető áron.
A kopasztott tyúk próba.
A megtekintett lakás egy lift nélküli 5. emeleten volt, felérve anya első gondolata: "hogy hozom én ide fel a tyúkot". Gondterhelt sóhajából úgy vettem ki, hogy a "sehogy" nem opció. A következő lakást biztos egy fazék tyúkkal nézzük, ki lehet-e vele nyitni normálisan az ajtót, mennyi idő alatt szellőzik ki a tetemszag, kifullad-e a paraszt mire felér vele. Megfontolandó.
A felalkudás.
A második trükk nekem soha nem jutott volna eszembe, ez pedig nem más, mint a felalkudás. Teljes mértékben meghökkenti és összezavarja a tulajt, aki kínjában maga kezdi el lealkudni az árat. A menete a következő: a lakásnézés végére érve az összegekre terelődik a szó, mikor is a tulaj azt mondja, 11 millió az irányár, abból lehet alkudni. Itt várni kell kb. 2 percet, majd ajánlatot kell tenni, mondjuk 11,2 milliót.
Hatásszünet. Meglepett arckifejezés, zavart nézelődés a tulaj részéről, szinte lehet hallani a belső gondolatait, hogy "HOL A TRÜKK".
Aztán kurtán-furcsán megszólal, hogy igen, ő egy olyan 10,8-ra gondolt... Hatásszünet. És még mindig: "DE HOL A TRÜKK???" :D Vajon észrevette, hogy már magával alkudozza lefelé a lakást? :D
És anyukám erre spontán ráérzett! Remélem, örököltem ezt az üzleti vénát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése