2015. szeptember 29., kedd

A Sith-ek bosszúja

Ritkán álmodom rosszat, ebből arra szeretnék következtetni, hogy ép a lelkivilágom. Ma hajnalban azonban amennyire lehetett, bepótoltam mindent. 

Éppen diót törtem egy szórakozóhelyen a barátaimnak, mikor egy nyomorék kis koboldszerű lény a hátamra ugrott. Azt hittem először, hogy valami állat, de nem, azt mondta, hogy ő egy Sith lovag. Mondom neki, ha te Sith lovag vagy, akkor én meg a pápa, és különben is takarodjál a hátamról, mert nem tudok diót törni. Mindeközben a szórakozóhelyről átugrottunk a térben egy erdélyi kis faházikóba, mert kirándultunk éppen, de a lény a hátamról csak nem akart leszállni. Arra kértem, hogy mutassa a lézerkardját, ha tényleg Sith. Azt mondta, hogy nincs, mert beleejtette a csatornába. Mondtam neki, hogy ez már annyira szánalmas, hogy mindjárt elsírom magam. Hülyegyerek. Erre aztán nagyon mérges lett, és azzal fenyegetett, hogy vesén fog szúrni. Jól van mondom, csak a pofája nagy, mert azt képzeli, hogy Sith lovag... Erre a kis görény elővette a bicskáját, és vesén szúrt. Á, mondom, ez nem igaz, hátranyúltam, lekaptam a hátamról, aztán megkezdődött a küzdelem. A többiek szurkoltak nekem, biztattak, hogy egy igazi jedi vagyok. Ám minden igyekezetem ellenére a kis buzi folyton mögém ugrott, és beleszúrta a hátamba a kést. 

Aztán gondoltam, hogy lassan ideje felébredni, mert ez egy elég szar álom, én meg önként hagyom, hogy menjen. Úgyhogy fel is ébredtem. 

Az ám! De valami tényleg nem frankó a vesém táján... Mozdultam párat, hát majd' beszartam. Nincs más magyarázat, tényleg egy Sith lovag volt - gondoltam át logikusan a történteket. Ha így van, akkor mire magamhoz térek, ez az álomfájdalom el fog múlni. De hoppá-hoppá, nem tudok felállni! Ez persze így nem igaz, pontosítva nem tudtam felállni anélkül, hogy ne pipiltem volna össze a pizsigatyát. Minden túlzás nélkül innen számítva kellett nagyjából 4-5 perc, mire rájöttem, hogy először csípődött be a derekam, és csak utána jött ez a nyomorék Sith lovag vesén szúrni. 

A napom további részében zavarba ejtő nyögések kíséretében tudtam a legfontosabb feladataimat ellátni. Apával azért előfordultak ilyen dolgok otthon, és én balga meg azt hittem, hogy csak játssza az agyát, mikor négykézláb jön reggelizni, vagy mikor lehajol valamiért és fél óra múlva áll fel, vagy mikor a széket támasztva artikulálatlanul ordibál. 

Azért ezek a betegség dolgok is olyanok, hogy mindenki nagyon vágja a témát. Na de ilyen ellentmondásos információkat régen kaptam, mint ami a becsípődést illeti. Tornáztassam/nehogy mozogjak, masszírozzam/nehogy hozzáérjek, hideggel borogassam/meleggel borogassam, pálinka/gyógyszer. (Bár az utolsónál szerintem inkább úgy helyes, hogy pálinka=gyógyszer.) Van, aki a fejjel lefelé lógásra esküszik, ezért hamarosan itt lesz tesóm, hogy lógasson. Ha nem sikerül, az ügyeletről jelentkezem. 

A téveszmék eloszlatása végett megkérdeztem egy gyógytornászt, és most leírom a tanulságot, hogy mindenki okuljon belőle: nem meleg, hanem hideg, nincs torna, hanem fekvés van, felpolcolt lábbal. Nincs masszás, nincs lógatás, kenegetés van. Ja, és előtte bizonyosodjunk meg, hogy tényleg becsípődésről van-e szó. Fájdalom jellege: ilyen eláll a szavad és behugyozol. 



2015. szeptember 26., szombat

nCore novella

Újabb összefüggés az életben.
Arra jutottam, hogy egy közösség összetartását sokféleképpen lehet mérni, például az nCore regisztrációk számával. Minél több ember jut egy felhasználónévre, annál családiasabb a közeg. 
Nálunk falun például kb. 5 utcányi család használ egy felhasználót. 
És hogy mit tesz az nCore a közösséggel? Itt egy sikertörténet: 


Nagyotmondó Tibi két hete lett betanítva az nCore használatára, ezzel ő is megfertőződött a sorozatok, számítógépes játékok de leginkább a pornó által. Nem tetszett ez Terikének, a menyasszonyának, aki egy rendes, dolgos embert ismert meg a Tibiben, nem ezt a függő állatot. Terike szerint nyilvánvaló, hogy inkább lenne alkoholista, mert ez az átok internett teljesen szétzilálta az életüket. Lusta, úszik a munka, úszik a ház, csak nyomja azt az átok kompútert. Terike nyilvánvalóan nem hagyhatta annyiban ezt a dolgot, és a falu rendszergazdájától, Mindent Is Tudó Gucitól kért segítséget. Amíg Nagyotmondó Tibi oda volt festeni, sikerült letörölni a gépről minden addiktív programot. Gucinak még az is az eszébe jutott, hogy csírájában kell elfojtani az ilyen rettenetes személyiségtorzulást: meg kell változtatni az nCore jelszót. Remek ötlet! 

Mondanom sem kell, hogy a falu élete egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott. A csendes, néptelen utcák megteltek ingerülten lófráló emberekkel, mindenki tett-vett, és az eddig haldokló kommunikáció is megindulni kezdett: "mi van az enkórral?" - kérdezgették egymást. Joggal gondolhatjátok, hogy online is lehet sorozatot nézni, de nem itt. Itt ugyanis az nCore-hoz hasonlóan két internett-előfizetést élvez az egész falu, tíz kilométernyi netkábellel széjjelosztva, Guci ötlete alapján. 


Hamarosan az egész falu megtudta, hogy Terike kezében van a sorsuk, már ami a Trónok harca függést illeti. Kivéve természetesen a gyanútlan Terikét, aki aztán a fenyegető levelek hatására visszaállította a rendszert, és más módon próbált a Tibire hatni, de ezt én már nem tudom. 

A módszer azonban működik. Senki nem akarja, hogy diót törjenek a fejével, ezért nem állítgatjuk poénból a jelszót, és senki nem bunkózik, hogy miatta kelljen valakinek jelszót változtatni, és aztán az ő fejével is diót törjenek. A gép forog, az alkotó pihen. 




2015. szeptember 18., péntek

csütörtök este
22:30
Városliget 
sétálok haza

2 részeg és/vagy hajléktalan férfi ül az út másik szélén, és így szól az egyik: 
- Józsi, köszönj már, hogy idenézzen.
Józsi artikulálatlanul üvölt, integet, majd zavartalanul folytatják tovább a beszélgetést:
- Pislogtam, szép volt?
- Nem. 
- Ó faszom, de hülye egy nap. 

:D:D:D

2015. szeptember 13., vasárnap

Jó tanácsok biciklizéshez

Most kicsit magam ellen fogok beszélni, mert ugyan elfogult vagyok minden olyan dolgot illetően, aminek valamiféle köze van a biciklihez, mégis látom, hogy mik azok a dolgok, amik miatt picit nehéz az embereket rávenni biciklizésre, így a környezet- és egészségtudatos életmódra. 
  1. Higiénia. Kb. 12 perc után olyan büdös leszel, mint egy trágyadomb, hiába fújod magad akármivel. Munkába/iskolába/bankba/orvoshoz/templomba érve kezdhetsz átöltözni a budiban. Estére a táska aljában lévő izzadt póló összegyűjti a táska alján lévő koszt. 
  2. Szállítási nehézségek. Ha a cuccod a hátadon viszed, akkor csorogni fog lefelé a lé a fenekedbe azonnal, ha pedig a csomagtartóra teszed, félő, hogy félúton elhagyod, hacsak nem tekered körbe gumipókkal, ami aztán vagy fejbe vág, vagy nem.
  3. Baleset. Ha elfáradtál, ingerenciát érezhetsz, hogy összekapaszkodj más biciklisekkel, vagy kutyával/lóval/motorral/busszal húzasd magad, aminek komoly baleset lehet a vége. (olvastam, hogy van ilyen is)
  4. Lopásveszély. Csak akkor nem lopják el, ha 28 zárral zárod le, és csak annyi időre hagyod ott, amennyi alatt 27 zárat lehet szétfűrészelni. Ha valami béna bringával nyomulsz, az lehet, hogy megmarad, csak azzal meg nem nagyon lehet csajozni.
Vannak azonban apró tippek/trükkök, melyekkel komfortosabbá teheted a kerékpározást. Ha hosszabb távban gondolkodsz, célszerű beszerezni egy speckó cipőt, amit rá lehet csatolni a pedálra, így felfelé is húzhatod azt, javítva ezzel a hatékonyságod.
Ha erre nincs lehetőséged, megoldhatod olcsón, házilag, kötegelővel, aminek a módját az alábbi, unszimpatikus gyereket ábrázoló képen láthatsz:

Unszimpatikus gyereket ábrázoló kötegelős lábrögzítő oktatókép


Fontos észben tartani, hogy ez a módszer csak akkor alkalmazható biztonságosan, ha tudod, hogy nem fogsz megállni út közben például egy piros lámpa miatt, mert akkor váratlanul elesel, és vagy kúszva húzod hazáig a biciklit, vagy megvárod, hogy a tesód jöjjön bicskával, mert nem fogsz tudni felállni. 



Megyek tanulni. 





2015. szeptember 6., vasárnap

A nyár emlékére - karvalykéz effektus

Idén nyáron egy nagyon különös pszichológiai jelenséget figyeltem meg.
Karvalykéz effektusnak neveztem el a jelenség eredményeképp létrejövő furcsa ízületi merevséget.

Egész napos Need for Speedezés (igényes autós játék) közben tapasztaltam magamon, hogy azt gondoltam, gyorsabban fog menni a kocsi, ha erősebben nyomom a billentyűt. Persze ez baromság, de érdekes módon nagyon nehéz tudatosítani. Mikor azt gondoltam, hogy sikerült kioltanom ezt a téves reflexet, egy-egy szoros verseny alkalmával mindig azon kaptam magam, hogy nagyjából a vállamig megfeszül minden izom és nyomom a gázt mintha az életem múlna rajta. 

Karvalykéz effektus - Chandler

Viszlát nyári szünet! 

2015. szeptember 2., szerda

Vándorlók

Én nem féltem a magyarokat, hiszen itt annyi a briliáns elme! Egyik pillanatról a másikra mindenki olyan, de olyan szakértőjévé vált a népességrobbanásnak, a népvándorlásnak, a különböző kultúrák együttélési problémáinak, az uniós és emberi jogoknak, a külpolitikának, belpolitikának, az embercsempészésnek és mindenféle maffiának, hogy alig győzöm tartani a lépést, hogy egy baráti beszélgetés alkalmával tudjak még valami intellektuálisat mondani. De ez hagyján! Ezzel a lendülettel ugyanis mindenki leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy feltétlen megossza a gondolatait mindenkivel, még akkor is, ha tulajdonképpen ezelőtt pontosan nem is tudta, hogy Szíria az most Ázsia vagy Afrika, de megkereste a gyerek régi földgömbjén, hogy képben legyen már ő is. Igaz, hogy még ő tényleg nem látott menekültet, mert BAZ megyében lakik, és barnából is csak a szomszéd Ronáldinnyó van meg a fejében, de tutira megismerné őket a tévéből. Egy a lényeg: hol az a buzi, aki hagyná megdögleni a menekülteket, hol meg az a buzi, aki etetné a sok azonosíthatatlan határsértőt, de buzi az mindig van. (minimum a kormány meg a menekültek)

És tényleg, nem lehet kimaradni ebből a népi ügyletből, főleg, ha az ember lánya a Keleti közelében lakik.

Mentem hazafelé a koliba egy barátommal, Dáviddal (aki egyébként már nagyon várta, hogy megemlítsem, és ezzel abszolút hírnevet szerezzen magának). A Népligetnél Budapest-bérletet akartam venni. 
A pénztárnál előttünk állt egy faszi, gondoltam, hogy menekül, mert barna volt a bőre. (tévéből megismertem)

Idegen: Metro tikit tu vienná plíz.
BKK néni: Wász?
Idegen: Metro tikit tu vienná plíz!
BKK néni: Zi vollen náh vííín?
Idegen: No! Tikit tu VI-E-NÁ.
BKK néni: Híír niht können zí bekommen tiket.

Maradjunk annyiban, hogy a mi kis BKK-s pénztárosunkat sem sikerült felkészíteni teljes mértékben a menekülthelyzetre... :D

Na, de akkor én is hozzászólnék. Bár Guci ötlete, én azért tolmácsolnám a nagyközönségnek:
egyetlen kiutat találtunk, mégpedig azt, hogy a Keletiből buszokkal szépen leszállítanánk őket a szerb határra, ahová kitennénk 500 méterenként ilyen táblát párat: 


aztán indulnának hazafelé. Persze valahol a törökök körül tuti rájönnének a turpisságra, aztán gondolnák magukban, hogy az apátok fülét. 

Viccet félretéve, akit érdekel, hogy szerintem ki a buzi, az kérdezzen meg. 

LIFE UPDATE

Az elmúlt 5 év tömören: összejöttem a szembeszomszéddal, összeházasodtunk, építettünk egy házat, és lett egy gyerekünk, Guszti. Szóval semmi...