2016. május 26., csütörtök

Vizsgaidőszak - ahogy a család látja

Ha ügyes, aranyos, okos voltál alsó tagozatban, esetleg megnyerted a szavalóversenyt, vagy kijutottál az országos aszfaltrajzversenyre, az annyiból kellemetlen, hogy a szűkebb-tágabb környezeted egyetemista korodban is azt hiszi, hogy az országos aszfaltrajzverseny különdíjasa tutira mindent kiráz a kisujjából. 

Világ legbosszantóbb dolga, mikor tudod, hogy nem tudsz semmit, mert lósz@rt nem tanultál, de a rokonok/barátok: "Jajj dehogynem tudod te azt, úgyis ötös lesz, olyan ügyes vagy!". NEM. vagy "Mit neked az államvizsga! Olyan okos lány vagy!" NEM! :(

Van erre egy pici, aranyos sztori, ami elég érzékletes.

Tavaly nyáron az volt, hogy elszámoltam* magam egy szigorlattal kapcsolatban, de erről lehet, hogy írtam is. Hát annyira elszámoltam, hogy megbuktam. Két nappal később jöttek az izgatott nagyszülők érdeklődni a tanulmányaim felől.

- Dórikám, drága csillagom, hogy sikerült a témazáró? 
- Megbuktam, mama.
- Jajj! Mindig ilyen kishitű vagy, dehogy buktál meg! (??? :D)
- De, mama, egyes lett. 
Mama sértődötten hadonászik: 
- Uuugyan már, ezt csak te érzed így! Dehogy lett egyes... Ó, a Szilvike, az is ilyen volt. Az is mindig ötöst kapott, szorgalmas, okos kislányok. Na, szóval hogy sikerült a témazáró? 
- Akkor ötöst lett. 
- Istenem, tudtam én, megmondtam... Úgy tudtam! Tanulsz keményen, látszik. Olyan eszed meg kitartásod van hozzá! Meg tehetséged! Nem kell szerénykedni, gratulálok, gyere puszi, minden. 

Ok. :D


*(Elszámoltam = nem tanultam.)

2016. május 20., péntek

Akhilleusz alkotott

Kisnyulakat akartunk. Szerencsés  helyzet, mert volt két nagy: Boróka és Vilmos. Nem volt más hátra, mint romantikus randit szervezni nekik egy azon ketrecben, hátha megvan a kölcsönös szimpátia, a bizsergés meg a plusz, és akkor vacsi után jöhet, aminek jönnie kell. Here vízzel, tiszta idő, optimális hőmérséklet, mégsem történt semmi. Jó, hát előfordul a srácokkal... Stresszhelyzet, első randi, Boróka meg télleg egy vörös démon, nem hibáztattam, na. Én még arra is gondoltam, hogy talán érzi, hogy kiment a fejéből a vér, de annyira össze van zavarodva, hogy nem tudja, mi merre, hány méter. Egy határozott mozdulattal megfogtam, rátettem Boróka hátára, hogy célba irányítsam kicsit, de a kapálózáson meg a visításon kívül semmi... Csalódottságom csak akkor múlt, mikor kiderült, hogy Vilmos valójában Vilhelmina. Hát nőnek elég maszkulin...

Pasit kell szerezni, legalább nekik legyen egy jó éjszakájuk. Felhívtuk Gucit, hogy van-e neki egy bizonyítottan hím példánya, mert kéne a kisnyúl, meg itt láthatóan heterók a csajok. 

De van ám, az Akhilleusz! 
Kérdeztük, hogy biztos pasi-e mert manapság nem lehet tudni, itt is volt egy kis félreértés...
Hogy mi van? Ne sértsük már meg, az Akhilleusz az egy szexgép! Végigd*gta a baromfiudvart, kemény, mint a vídia, csalódni biztos nem fogunk. Egész éjjel bírja, kettővel is, hárommal is, itt annyi nyúl lesz, hogy elég lesz etetni. Mert az Akhilleusz nem ilyen kis buzigyerek, ő durván odarakja magát, a tyúkok azóta is emlegetik.
Jól van Guci, hozzad! :D 

Megérkezett az Akhilleusz. Nem mondom, tényleg izmos, szőrös, jóképű srác! Jó lesz. Javasoltam, hogy ne nézzük az akciót, milyen már nézőközönség előtt, még zavarba jönnek. Természetesen Guci Akhilleusz nevében is kikérte magának, még hogy zavarba hozni...

Legnagyobb meglepetésünkre Vilhelminával semmi... Najó, talán mégis zavarba jött, menjünk messzebb! Semmi...
- Hallod-e, Guci! Én úgy látom, hogy annyira mégsem kemény ez a te Akhilleuszod! 
- Hát mert beb*sszátok egy ilyen szakállas nő mellé... Még az étvágyam is elmegy, komolyan... Szóltatok volna, hogy itassam le! Ilyen ronda nőt! Kinek van gusztusa, hát ne nézzük már hülyének az Akhilleuszt! 

Át lett téve végül a hős Akhilleusz B
orókához, ott kétségtelenül működött a kémia. Nem hiába, a vörösök az esetei, utólag ezt is megtudtuk Gucitól. 

Vilhelminával meg elbeszélgettem. Oké, tudom, én is hajlamos vagyok elhagyni magam, de a férfi részlegnek valamelyest igaza volt. Kapja össze magát, mert tulajdonképpen nekünk is tennünk kell a sikerért! 

2016. május 16., hétfő

25.

Az egész úgy kezdődött, hogy 25 évvel ezelőtt anya és apa vizsgaidőszakban összeházasodtak. Oké, többé nem hánytorgatom fel, de azért mégis kitolás. 25 év az 25 év, még az embernek sokszor magával is nehéz, nemhogy mással. 

Irántuk érzett szeretetünk és hálánk jeléül meglepi bulival készültünk. Ők elmentek három napra romantikázni, így tudott titokban maradni a szervezkedés.

Ami a jó hír, és Istennek legyen hála érte: ilyet legközelebb csak 25 év múlva!

Röviden összefoglalom a szervezés viszontagságait. 

Időpont lefixálva, vasárnap 5 óra, vendégsereg meghívva. Péntek délután már volt egy kisebb összetűzésem Tomikával azzal kapcsolatban, hogy mikor kell elkezdeni a készülődést, már pénteken-e vagy elég csak vasárnap délben. 

Őt hamar elérte az a fajta férfibetegség, hogy "minek takarítani, oda úgyse néz be senki" és "ki nem szarja le a kaját, ha van pia" valamint "akinek nem tetszik, elmehet". Sajnálatos módon, ezzel éppen egy időben rajtam idejekorán az a női betegség jött ki, hogy "jajjIstenem, NEM LESZ ELÉG A HÚS!!!" továbbá "édes Jézus segíts meg, ha szégyenben maradnánk a szekrény mögötti pókhálók miatt".

A két fertőző kór találkozása négy órán belül azt eredményezte, hogy "ottrohaggyon meg az egész ahol van" és különféle jókívánságokkal láttuk el egymást, hogy kire gyúljon rá a pince meg ilyenek. 

Időnként egy-egy percre csillapodtak a kedélyek, és belátta a kis tökös, hogy azért nem árt rendesen felkészülni a bulira, én pedig beláttam, hogy talán kimeszelni tényleg felesleges volna. Persze ezek csak ilyen nagyon rövid tévelygések voltak, egyébként masszívan ragaszkodott mindenki az igazsághoz.

Nálam az i-re az tette fel a pontot, mikor átküldtem a szomszédba padokért, ő pedig négy óra múlva, részegen tért haza padok nélkül, nála pedig valszeg az volt az utolsó csepp, mikor kitaláltam, hogy majd mi ne együnk, hogy biztos elég legyen az a három tonna hús. 

Az nemzetközi helyzet tovább fokozódott, mikor kiborult egy 10.000 forint értékű sültes tál a padlóla le (most már bevallhatom, mert elfogyott, és csak én tudtam, hogy miből nem kell venni. :D) Kifogyott a benzin, nagybátyám "ő intézi az italokat" jelszóval összesen két zsugor sört vett, nem készült el a torta, és még sorolhatnám...

És végül - szokásomtól eltérően - egy pár szetimentális sor a szüleimnek: 

Ahogy a Gestalt pszichológia tanítja, az egész több, mint a részek összessége. Ez igaz a házasságukra is, és igaz erre a kis bulira is. Ha nem így lenne, a kirándulásból hazaérve nem várta volna őket több, mint egy ütött-kopott pince karácsonyfaégőkkel, két rekesz sör, pár (csak picit homokos) rántotthús, és 24 fő - abból két lökött gyerek. De nem így volt. :)




2016. május 12., csütörtök

Helló Budapest

Elnézést a késésért!

Meg szerettem volna írni, hogy mi volt az ízléses-igényes-színvonalas falumajálison, de sajna kifutottam az időből, úgyhogy már nem annyira vicces, még kevésbé aktuális.

Annyit azért muszáj elmondanom, hogy a beígért tűzoltóautónak el kellett mennie, beállt helyette egy kombájn. A többi programot most nem részletezném.



Most azonban nem ez a lényeg. hanem hogy itt a búcsú ideje. 
Búcsút veszek szeretett egyetemi éveimtől, és elhagyom a várost, ahol élek. 

Nehéz mit mondani, főleg hogy konstans részeg vagyok, mivel minden estére be van szervezve valaki egy "utolsó koccintásra". Nyugi anya, csak viccelek. 

Az itt töltött idő legnagyobb tanulsága: mindenkinek kötelezővé tennék három év kollégiumot, de inkább többet, mielőtt saját életbe kezd. Addig házasodni se lehetne. A nőknek csak nőkkel lehetne együtt lakni, a férfiaknak csak férfiakkal, biztosíthatok mindenkit, hogy felüdülés lenne aztán a vegyülés. A szobában legalább négy ember, de minél több, annál jobb! Úgy válogatnám össze a lakótársakat, hogy biztos legyen köztük egy későn fekvő, későn kelő és egy korán fekvő, korán kelő, meg egy, aki mindig két órával korábbra húz órát, mint ahogy kelni szeretne, és 10 percenként szól a szundija hajnalban. Minden szobába elhelyeznék egy fapinát és egy ledért, egy bölcsészt és egy mérnököt, egy ateistát és egy jehovát, egy parasztot és egy panelpatkányt, no meg egyet, akinek mindig melege van, és a párját, aki mindig fázik. Ja, meg persze lehetne még köztük egy ELTE-s, egy BME-s, és egy corvinusos. :D Kihagytam a lényeget: mindenképp legyen egy, aki semmilyen körülmények közt nem tud és/vagy nem hajlandó takarítani. 

Azonnali hatállyal törvénybe iktatnám!


/igaz történet alapján/

VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda ...