2016. augusztus 24., szerda

Minden kezdet nehéz

Tematikus egységekre osztom személyes jellegű bejegyzésem.

Új munka: 35 asszonyból álló team tagja lettem a szakszolgálatnál. Senkit nem ismerek, nem tom mit csinál egy gyógypedagógus, teljesen tele van a gatya. Jófejek, de nehéz egyelőre kapcsolódási pontot találni. Az időjárás és a szezonális allergia témaköréről úgy érzem, hogy az elmúlt egy hétben minden bőrt lehúztam. Többen sután úgy próbáltak közeledni, hogy a gyermeki vonásaimra reflektáltak. Azt mondta minap egy kedves kollegina, idézem: "először azt hittem, hogy te valakinek a lánya vagy." Mondjuk akkorát nem tévedett. :D Nehézséget okoz továbbá, hogy beállítottak logopédusnak, nevezetesen a "Mackógyógytorna a helyes nyelésért" foglalkozást fogom tartani, annak ellenére, hogy határozottan nem vagyok logopédus, anno fel sem vettek, mert semmi nem úgy áll a számban, ahogy kéne. Ez magával hoz egy olyan természetű problémát, hogy ebből a macifosból a feladatok a felét nem tom megcsinálni, mert a tökömér nem akar a nyelvem úgy tekeredni, ahogy a könyvben. "Most lazán ejtsük le az állkapcsunkat, nyújtsuk ki a nyelvünk, és formáljunk belőle haldokló hattyút." Pedig Isten látja lelkem, teleköpködöm esténként a tükröt. 

Új lakás: az érzést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor nincs áram. Nekiállsz hajat szárítani, aztán pfff... rájössz, hogy dehülye vagy, hát nincs is áram, akkor inkább elmész addig vasalni... :D Teljesen ugyanez. Sütés közben derül ki, hogy jaaaaa, hát nekem nincs is mákdarálóm, mérlegem, tepsim, nem baj, akkor inkább átszaladok a barátokhoz, jaaa, nincsenek is barátok. :D Mikróm sincs, próbáltam a tetőn pattogtatni kukoricát, de nem sikerült. Van róla egy oktatófilm is, hogy hogyan nem lehet kukoricát pattogtatni a tetőn, de meggondoltam magam a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban. Hogy kukorica nincs, túlélem, de barátokat muszáj lesz szerezni. Az az ötletem támadt, hogy mint az amerikai filmekben, sütök valami pitét, és bekopogok mindenhova, hogy én vagyok az új szomszéd. Nem tom, hogy elvernének-e. Ha bárkinek van használható tippje, hogy milyen szöveggel/indokkal lehet barátkozni a mai világban, ne tartsa magában. 

Régi csóróság: szerencsére még mindig van mit enni, egyelőre nyár is van, nem fázom, de tegnap tesónak majdnem mondtam reflexből, hogy ne húzza le a wc-t, mert mindjárt megyek én is. :D Azon kívül beszédes, hogy a hiányos berendezési és használati tárgyaim fele fent van a jófogáson. Adományokat elfogadok. 

Összegzés: nem mondom, hogy krízisállapot alakult ki, de ha tudtok ingyen dolgozó, önkéntes pszichológust, szóljatok, mert Tibi atya nem veszi fel a telefont. :D 

2016. augusztus 15., hétfő

Költözés 2.

Most, hogy megvolt a diplomaosztó is, apa diszkréten közölte, hogy tulajdonképp ingyenélő munkanélküli vagyok, de ő olyan nagyvonalú, hogy pár napig még nem rak ki az utcára. Hozzátette, hogy használjam ki, amíg jóvilág van rám, ezentúl úgy osonjak el a reggeliző asztaltól, hogy 10 centi kolbász a zsebemben, gyűjtögessem a budipapírt, folyékony szappant csapoljam meg, tegyek el mindent, amit látok, mert pár nap és vége a kánaánnak. Anya ezen vagy sír vagy nevet, attól függ, hogy hol tart éppen a "kirepül a gyerek" fantázianévre hallgató érzelmi hullámvasúton.

Anyával ellentétben apa azért örül, hogy végre lesz hely otthon, és már hordja be a nagykabátokat, meg a karácsonyfadíszeket a szobámba. Természetesen anya győzött, és lomtár helyett mamahotelt rendezett be, kb. jobban néz ki, mint eredetileg... (Mint az amerikai filmekben, plüssmaci, minden, mikor csöpögős zenére újra hazatér a gyerek, és könnyes szemmel simogatja az ajtót meg a függönyt.)

Az új lakás gyönyörű, némi problémát azért okoz, hogy a berendezésre nem lett félretéve pénz. Ez mondjuk nem igaz, mert lett, két székre való, de inkább egyet sem vettem, nehogy kimenjen a divatból, mire lesz pénz harmadikra.

Vannak azonban elengedhetetlen kiegészítők, amiknél nem számít a pénz, amik prioritást élveznek a szék és az ágy előtt. Ilyen a hűtő (sör), a darts és a Star Wars-os roló. Oké, a Star Wars-os roló csak azóta kell, mióta megtudtam, hogy létezik.

Közbeékelek egy kis anekdotát: mikor meg lett rendelve a roló, mondta a pasi a rolóboltban apának, hogy "szép és jó ez a Star Wars mintázat, amíg kicsi a gyerek. De majd ha felnő, és viszi haza a csajokat, nem fog tetszeni." Mondta apa, hogy ide nem csajok fognak jönni, hanem pasik,..

Tehát, ami stílust illeti, eklektika-modern realizmus (mindenből a legolcsóbb, és amit a rokonok ajándékoznak).  

Itt vannak a gyönyörűségeim :D 



2016. augusztus 4., csütörtök

Papa Francesco - az isteni irgalom megtestesülése

A költözés viszontagságai második rész sem fog elmaradni, előtte azonban egy fontos és tanulságos történetet szeretnék megosztani veletek.

A múlt héten zajlott Krakkóban az ifjúsági világtalálkozó, ilyen katolikus szeánsz. Régóta szerettem volna már látni Ferenc pápát, követem instán is, meg levelet is írtam neki, amit asszem nem kapott meg, ilyenek. Plusz végül is minden ünnepi misén elénekeljük, hogy tartsa meg Isten a Szentatyát, stb, na mindegy, azé nagy szó ez.

Szerdán volt a szülinapom, Ferenc pápa meg pont szerdán érkezett meg Krakkóba. Micsoda ajándék lehetett volna, ha odafigyelek a csoportmegbeszélésen, és nem kocsmába megyek a pápa ünnepélyes köszöntése helyett! Este élményekkel teli arcok fogadtak, mutogatták a barátok a fotókat, hogy ilyen közel jött, meg integetett nekik, akármi, én meg ezalatt megittam két sört, és még fotó se készült. 

A zarándoklat alatt végig egy nagyon fontos kérdés foglalkoztatott: össze lehet-e egyeztetni a kocsmázást a pápanézéssel. Az üzenet világos, ha utaztam 500 km-t, a pápa ott járt, én meg lemaradtam a sör miatt, tudjuk a választ. 

(Isten már pár hete is próbált üzenni, hogy sürgős életmódváltás javasolt, mikor ismeretlen számról kaptam sms-t, hogy kéne pálinka az illetőnek, van-e eladó, én jutottam az eszébe. Úgy látszik, nem volt elég egy figyelmeztetés...)

Ettől kezdve végig ezt a borzasztó keresztet cipeltem Krakkóban, hogy mindenki mesélheti egész életében, hogy látta a pápát, kivéve a hülyegyereket. Csütörtökön, pénteken, szombaton kergettem, de nem arra jött, amerre tülekedtem. Amúgy is mindegy lett volna 120 centivel a két millió ember közt. És már majdnem úgy nézett ki, hogy az a tanulság, hogy no kocsma, de vasárnap megtörtént a csoda. Irgalmas Istenünk üzenete, lehet inni is, jön a pápa. Hülye vagy lányom, de nem tolok ki veled még jobban, inkább küldöm a pápát, hátha meggyógyulsz - szólt az Úr. Szép tanulság.

Na a lényeg, hogy vasárnap végre pont arra jött a pápa, de túl kicsi voltam, hogy lássam. Gondosan kiválasztottam a legmagasabb és leghelyesebb fiatalembert a tömegből, és mondtam neki angolul, hogy gimmi jór nekk, de már csak itthon jöttem rá, hogy hülyeséget mondtam. Szerencsére ő se tudott angolul, úgyhogy elkezdte csapkodni a nyakát, vakarózott, és kérdezte, hogy sztill der? de mikor látta, hogy mászom már nagyba, rájött, és kb. tűrte. Kiderült, hogy lengyel. Tipp: van egy versike, így szól: "polák, venger dvá brátánki, i do sábli, i do sklánki." Ha ezt elmondod a lengyeleknek, körbecsókolnak, kinyalják a fenekedet, felmászhatsz akárhová. (Bárcsak kölcsönös lenne ez...) És akkor jött Ferenc pápa a pápamobillal, mondjuk elég gyorsan, de nagyon jó élmény volt. Nem csak a karizmája miatt, hanem mert elhozta az isteni irgalom fényét. 

És íme a dokumentáció a hétről. Inkább csak a hangulat miatt csatolom, mert a nagyon komoly operatőri munka miatt semmi se látszik. 



Amen.

VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda ...