2015. november 27., péntek

Az állásinterjú

Kedden fontos állásinterjúra megyek. A legnagyobb gondom az volt, hogy a szürke zakó illik-e a kék nadrághoz, mígnem néhány kedves barátom felhívta a figyelmem arra, hogy kérdezni is fognak. 
Így aztán nekiálltam esszé jelleggel kifejteni a lehetséges kérdésre a válaszokat, és milyen jól tettem! Volt olyan hazugság, amin fél napig kellett gondolkodnom, mire eszembe jutott. 
Ezúton is köszönöm Kittinek, Kingának, Dijának, Anitának, hogy előre szóltak, és Noéminek, mert ő is végighallgatta a vergődést. 

Mi lett volna, ha nem szólnak előre:

1. Mondjon Magáról pár szót, amit fontosnak talál!
Szoktam hányni a buszon, allergiás vagyok a kivire, nem teccik a hajad.

2. Miért jelentkezett a munkára?
Pénz, mi más? (fogok venni kenyeret, meg még ájfont) 

3. Miért lenne érdemes Önt választanunk?
Mer' ti is jót akartok magatoknak, nem?

4. Vannak újító ötletei a feladatokkal kapcsolatban? 
"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot. A pofonokat végleg eltiltom. Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. Az ország vászontarisznyájára lakatot tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehénpásztornak."

5. Melyik terület érdekli a leginkább a szakmáján belül?
Dél-alföldi régió. 

Ja, és köszönöm az extra tanácsot is a profession.hu jóvoltából: "Soha nem szabad flörtölni az interjúztatóval! Kevesen díjazzák, ha egy állásért valaki mindent azonnal odaadna, ha a "testi adottságaival" akar előnyöket szerezni." 

2015. november 20., péntek

Nágyot is háll? - szakmai "sikerek"

Egy idézettel indítanék:
"Minden tanár azért van, hogy elpusztítsa a gyerekeket." - Lacika, 12.

Igazából nem vitatkozom, mindazonáltal: 
"Minden gyerek azért van, hogy elpusztítsa a tanárokat." - Dórika, 22. 

Már tudom, hogy ordítással semmire nem megyek, csak a torkom fájdul meg. Ha poénosan lekezelem, akkor meg beindul a játszma, megy az adok-kapok, ma se tanultunk semmit. Komolyan venni őket, megsértődni rajtuk meg még nagyobb hülyeség. 

Ármándó egy igazi cigány csávó, és rettentőmód büszke rá. Fényes fekete bőrcipő, aranynyaklánc, kígyóbőrmintás öv, és olyan szöveg, hogy alig bírom néha tartani magam, hogy ne nevessek rajta. Óriási forma. Valami kis visszamaradása azért van a srácnak, mivel ott kilencedikes, ahol én tartok órát, és csak onnan tudom, hogy nem 15 éves, hogy a traktorra való jogsijával jampeckodik.

- Mágá tánár? - kérdezi óra közben.
- Úgy tűnik, mivel épp órát próbálnék tartani. 
- Is ván jogsijá?

Módszertanilag, taktikusan, ahogy a nagy könyvben: figyelmen kívül hagyom. 

- VÁN JOGSIJÁ? 

Csigavér, nem megyünk bele a játszmába. 

- VÁN JOGSIJA BÁSSZÁ MÉG MOS' MÁ', NÁGYOT IS HÁLL!?

Ezen én módszertanilag nagyon rosszul téve olyan jót nevettem, eszembe jutott a Bakterházból az ominózus jelenet a ténsasszonnyal, hogy de megkergetném én is Ármándót. 

Így aztán azzal ment el az óra, hogy olyan fontos dolgokról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy például illik-e cigányul beszélni a tanárnénihez, aki magyar, és nem érti, valamint illik-e a szünetben azt mondani neki, hogy "úgy mégbászom mágát, hogy kétté áll á szájá". 
Nem biztos, hogy a koszon kívül bármi ragadt rájuk, de legalább megpróbáltam. 

2015. november 18., szerda

A plazmadonorok

Többen panaszkodnak, hogy rég szerepeltek a blogon. Én eddig azt gondoltam, hogy nem feltétlen jelent dicsőséget szerepelni a deviáns arcok közt, de kinek mi... :D

Tomikám, kistesóm, leleményesen megtalálta a napokban a meggazdagodásunk kulcsát. Büszkén állt elő a tervével, miszerint vérplazmát fogunk adni, sokat.
Jajj mondom, milyen egy etikátlan gondolat! Hogy a saját szervezetem alkotóelemét mások segítésére ajánljam fel, pénzért és egy rakás kajáért cserébe? A kurválkodás sehol nincs ehhez. 
Oké, menjünk. :D
Azám, de én akármennyire is akarom, sehogy se vagyok 52 kiló, ami a minimum. Nem mintha nádszál királykisasszony volnék, 120 centi annál inkább, az az igazi széle-hossza egy alkat. 
Gondoltam jól beebédelek, felveszem a nagy kecsua túrabakancsot, két pulóver, nagykabát, hátizsákban tégla, aztán indulhatunk. Kurválkodásért csalni az ühüm, megvan a napi jó cselekedet.

Nem olyan könnyű átvágni a doktornőt, például valamiért nem lehet téglás zsákkal méredzkedni, meg már a bejáratnál elküldenek haza, ha ránézésre 45 vagy. 

Ennyit a családi vállalkozásról. Neki bejött az élet, nekem nem. 






2015. november 9., hétfő

Szellemi csúszdapark és identitáskrízis

Újfent kisebb szakadékot véltem felfedezni a hétköznapjaim és a hétvégéim között. 
Leírom az általános tapasztalatokat, innen egy ELTE kollégiumból, hogy miként éli ezt(et) meg a többi félfalusi gyerek.
Tegyük fel, hogy feljön a paraszt Budapestre egyetemre. Eddig otthon ismerte a falut, mint a tenyerét, itt meg minden metrólyukon ki kell egyszer kukucskálni, hogy kábé tudja, merre van arccal. Nagy nehezen beleszokik a tudományos értelmiségi illemtudó tudományosságba, és már nem mondja, hogy "gyüttem" meg hogy "kajak hee". Kiművelődik, és lesz belőle professzor doktor habil értelmiségi, és már azon kacag, hogy otthon a hülye parasztok nem tudják, hogy mi az a troli meg a tanszék, elszégyelli magát, hogy milyen tróger volt pár éve ő is. 
Aztán eljön a péntek. Indul hazafelé, ahol nem girosz van kínaival, hanem rákkeltő kolbász szalonnával. Hétvégén aztán visszaáll az agya, aszongya, hogy gyüttem kajak he. Kénytelen, mivel nem arról kérdezik, hogy hogy áll a legújabb kutatása, hanem hogy csaj van-e má, vagy kocsi van-e má, he? Egyébként is hiába magyarázná az otthoniaknak, hogy anticipáció meg hospitalizáció meg agglutináció, senkit nem érdekel. Haverok nem megértőek a szakdolgozatírással, publikációval, zéhával szemben, szerintük majd megírja kocsma után (bazeg). Kis hontalanunk otthon vizsga előtt nem rinyálhat, mert "bazeg ne sírjál, mikor mindent tudsz úgyis ötös lesz". Aztán mikor meséli a nagymamának, hogy megbukott, akkor annyit mond a nagymama, hogy "biztos nem, fogaggyunk ötös lesz". Alkoholista szomszédbácsi sokat beszél a tanulás rejtelmeiről, azt mindig végig kell hallgatni még akkor is, ha szomszéd bácsi egy verset nem tanult meg soha. 
Aztán hétfőn jön vissza a Nagy Faluba, és meg kell írni egy beadandót, keresni kell hozzá legalább harminc, tíz évnél nem öregebb külföldi szakirodalmat, és meg kell beszélnie a gyakorlatvezetővel, hogy kvantumgravitáció vagy keresztkorreláció. Azért néha, legalábbis ha az otthoniakkal telefonál, elszólja magát, hogy gyüttem he. Ő az, aki kiviszi a tanszékről a bogarat, mert a többi visít, és ő az, aki megmutatja, hogy kell visszatenni a biciklire a láncot. A sok tudomány miatt azonban a csirkevágásra már annyira nem emlékszik, és a cipőboltban felhívja az anyukáját, hogy vehet-e kettőt, mikor a szomszédlány (otthon) már babát vár. 
Már el sem tudja képzelni, hogy mi volt vele otthon az önkormányzatnál, ahol a jegyző asszony pálinkával kínálja a falu dolgos népét munka előtt, ahol teljesen természetes, hogy minden nap eljön egy nő megmérni passzióból a többiek vérnyomását, és ahol az emberek olyan panaszokkal érkeznek, hogy túl hangos a szomszéd kecskéje hajnalban. Ja, és a tehenes bácsi körbe jár az irodisták közt, és felírja, hogy kinek mennyi házi túrót hozzon másnapra. 
Mikor meg otthon volt, azt nem tudta elképzelni, hogy hogy lehet úgy levelezni, hogy hosszabb a formális lótakony, mint a maga a levél, ekképpen: "Tisztelt Dóra! Bent vagyok holnap. Üdvözlettel: dr. Tudományos Erika, adjunktus, mb. intézetigazgató, Eötvös Anyám Kínja, Szájönsz Erika PhD, senior lecturer, head of Mindenség Eötvös Loránd University." "Tisztelt Tanárnő! Ok. Üdvözlettel, Értelmiségi Dóra".
Hallottam másoktól, hogy ilyen is van. 




2015. november 8., vasárnap

Dézsa megint

Apa kedvenc játéka a dézsa, de erről már volt szó, ITT.
Ezúttal nem mondom, mutatom, hogy nagyjából hogy néz ki egy ilyen szeánsz:


VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda ...