2016. október 26., szerda

Katasztrófaturizmus a 4. emeleten UPDATE - avagy új barátot szereztem, Savanyújóskát

A pánikhelyzet fokozódott, kénytelen voltam szerelőt hívni. Előtte azért átcsöngettem a nénihez egyeztetni, ami tulajdonképp nem lényeges esemény a történet szempontjából, azonban kicsit közelebbről megismerhetjük az öregasszonyt. 

- Ki az? 
- Dóri vagyok a szomszédból. 
- Jól van drágám, egy pillanat, és nyitom!

Nem nyitja. Eltelik egy perc, kettő, három, négy, öt, hallom, hogy matat, de semmi. 
Csöngetek újra, néni kiszól: 

- Ki az? 
Az anyám kabátját, ennek a fele se tréfa! :D 
- Dóri vagyok a szomszédból. 

A könnyed előjáték után még egy pillantást vetettem a csontszáraz fürdőszobára, megbeszéltük, mikor jön a szakember. 
Szakember se tudott többet mondani annál, minthogy nagy az Isten állatkertje.

- Néni is szeretne felmászni a létrára, megbizonyosodni, hogy száraz? 
- Én már voltam fent!!!
- És tessék mondani, nedves lett a keze, mikor a falat tapogatta? 
- Nem mondhatni. 
- Nem tetszik gondolni, hogy esetleg nem is beázásról lehet szó? 
- NEM!!!

Ok. 

Néni azóta is feljár. Hol a függönyválasztásban kér segítséget, hol pedig ellenőrzi, hogy jól vagyok-e (mert szerinte rossz környéken dolgozom). Ami a legszebb az egészben, hogyha nem talál itthon, átcsenget a szomszédokhoz, nem tudják-e véletlenül hol vagyok, mert Ő ÁZIK, ÉN PEDIG NEM VAGYOK HAJLANDÓ FOGLALKOZNI EZZEL A TÉMÁVAL! 

Egy közös azért mindig van a látogatásaiban, az pedig a panaszkodás. 

Leírom a problémakört, hátha valakinek ismerős. Volt szerencsém ugyanis Néni személyében megismerni a világ legszerencsétlenebb hölgyét. Szegényt minden nap megveri a Jóisten.
Ugye azt már tudjuk, hogy ázik a lakása. Ez már önmagában elég szar, de itt halmozódó tragédiáról beszélünk. A varrónő elszabta a függönyét, fáj a dereka, esik az eső, túl meleg van, túl korán nyugszik a nap, túl későn kel, túl sokáig piros a lámpa, túl sokáig zöld a lámpa, és amúgy is, mindenki vele akar kib*szni, mindig, állandóan, egész nap, mindenhol. 

A legszebb azonban az, amikor Néni partnert talál a hülyeséghez. Ilyenkor létrejön a szopáslicit. Majdnem olyan, mint Mindent Is Tudó Guci és Nagyotmondó Tibi dialógusa, csak itt a lényeg, hogy kinek szarabb. Savanyújóskákról tudni kell, hogy alig várják, hogy valakivel találkozzanak, az meg megkérdezze, hogy hogy vannak. 

- Hogy van Terike? 
- Nem akarok panaszkodni, de nem jól. Bent vagyok napi 10 órát, hazamegyek, nincs időm semmire, se pénzem, Feri megmondta, hogy elmegy, nem bírja tovább, ráadásul gerincsérvem is van.
- Nem mondja!?!?!?
- De, tényleg, úgy fáj, hogy nem lehet más, én mondom! 
- Jaaa, hát csak úgy kitalálja magának. Én már hajolni se tudok.
- Mit hajolni, én már járni se tudok! 
- De ide is gyalog jött! Bezzeg én már taxival kell járjak. 
- Nagyon rossz, megdöglök, elpusztulok, sírok minden reggel meg este. 
- Én is sírok, de én egész éjjel is, annyira rossz! De hagyján, tudja, mi a legszörnyűbb? Hogyha ezzel a háttal vissza kell mennem a raktárba! Csak 4 embernek kell meghalnia, hogy ez bekövetkezzen, úgyhogy közel a vég! 
stb...

Ilyenkor nem elég csak bólogatni, borzasztóan kell sajnálni a sorscsapások miatt, valahogy így: "Járásából ítélve el is van már az törve az a gerinc." :(

Néni szomorúan, ámde teljes lelki békével szokott elkullogni, tudniillik Savanyújóskák szeretnek kínlódni.  

VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda ...