Helló Budapest

Elnézést a késésért!

Meg szerettem volna írni, hogy mi volt az ízléses-igényes-színvonalas falumajálison, de sajna kifutottam az időből, úgyhogy már nem annyira vicces, még kevésbé aktuális.

Annyit azért muszáj elmondanom, hogy a beígért tűzoltóautónak el kellett mennie, beállt helyette egy kombájn. A többi programot most nem részletezném.

Most azonban nem ez a lényeg. hanem hogy itt a búcsú ideje. 

Búcsút veszek szeretett egyetemi éveimtől, és elhagyom a várost, ahol élek. 

Nehéz mit mondani, főleg hogy konstans részeg vagyok, mivel minden estére be van szervezve valaki egy "utolsó koccintásra". Nyugi anya, csak viccelek. 

Az itt töltött idő legnagyobb tanulsága: mindenkinek kötelezővé tennék három év kollégiumot, de inkább többet, mielőtt saját életbe kezd. Addig házasodni se lehetne. A nőknek csak nőkkel lehetne együtt lakni, a férfiaknak csak férfiakkal, biztosíthatok mindenkit, hogy felüdülés lenne aztán a vegyülés. A szobában legalább négy ember, de minél több, annál jobb! Úgy válogatnám össze a lakótársakat, hogy biztos legyen köztük egy későn fekvő, későn kelő és egy korán fekvő, korán kelő, meg egy, aki mindig két órával korábbra húz órát, mint ahogy kelni szeretne, és 10 percenként szól a szundija hajnalban. Minden szobába elhelyeznék egy fapinát és egy ledért, egy bölcsészt és egy mérnököt, egy ateistát és egy jehovát, egy parasztot és egy panelpatkányt, no meg egyet, akinek mindig melege van, és a párját, aki mindig fázik. Ja, meg persze lehetne még köztük egy ELTE-s, egy BME-s, és egy corvinusos. :D Kihagytam a lényeget: mindenképp legyen egy, aki semmilyen körülmények közt nem tud és/vagy nem hajlandó takarítani. 

Azonnali hatállyal törvénybe iktatnám!

/igaz történet alapján/