2015. szeptember 29., kedd

A Sith-ek bosszúja

Ritkán álmodom rosszat, ebből arra szeretnék következtetni, hogy ép a lelkivilágom. Ma hajnalban azonban amennyire lehetett, bepótoltam mindent. 

Éppen diót törtem egy szórakozóhelyen a barátaimnak, mikor egy nyomorék kis koboldszerű lény a hátamra ugrott. Azt hittem először, hogy valami állat, de nem, azt mondta, hogy ő egy Sith lovag. Mondom neki, ha te Sith lovag vagy, akkor én meg a pápa, és különben is takarodjál a hátamról, mert nem tudok diót törni. Mindeközben a szórakozóhelyről átugrottunk a térben egy erdélyi kis faházikóba, mert kirándultunk éppen, de a lény a hátamról csak nem akart leszállni. Arra kértem, hogy mutassa a lézerkardját, ha tényleg Sith. Azt mondta, hogy nincs, mert beleejtette a csatornába. Mondtam neki, hogy ez már annyira szánalmas, hogy mindjárt elsírom magam. Hülyegyerek. Erre aztán nagyon mérges lett, és azzal fenyegetett, hogy vesén fog szúrni. Jól van mondom, csak a pofája nagy, mert azt képzeli, hogy Sith lovag... Erre a kis görény elővette a bicskáját, és vesén szúrt. Á, mondom, ez nem igaz, hátranyúltam, lekaptam a hátamról, aztán megkezdődött a küzdelem. A többiek szurkoltak nekem, biztattak, hogy egy igazi jedi vagyok. Ám minden igyekezetem ellenére a kis buzi folyton mögém ugrott, és beleszúrta a hátamba a kést. 

Aztán gondoltam, hogy lassan ideje felébredni, mert ez egy elég szar álom, én meg önként hagyom, hogy menjen. Úgyhogy fel is ébredtem. 

Az ám! De valami tényleg nem frankó a vesém táján... Mozdultam párat, hát majd' beszartam. Nincs más magyarázat, tényleg egy Sith lovag volt - gondoltam át logikusan a történteket. Ha így van, akkor mire magamhoz térek, ez az álomfájdalom el fog múlni. De hoppá-hoppá, nem tudok felállni! Ez persze így nem igaz, pontosítva nem tudtam felállni anélkül, hogy ne pipiltem volna össze a pizsigatyát. Minden túlzás nélkül innen számítva kellett nagyjából 4-5 perc, mire rájöttem, hogy először csípődött be a derekam, és csak utána jött ez a nyomorék Sith lovag vesén szúrni. 

A napom további részében zavarba ejtő nyögések kíséretében tudtam a legfontosabb feladataimat ellátni. Apával azért előfordultak ilyen dolgok otthon, és én balga meg azt hittem, hogy csak játssza az agyát, mikor négykézláb jön reggelizni, vagy mikor lehajol valamiért és fél óra múlva áll fel, vagy mikor a széket támasztva artikulálatlanul ordibál. 

Azért ezek a betegség dolgok is olyanok, hogy mindenki nagyon vágja a témát. Na de ilyen ellentmondásos információkat régen kaptam, mint ami a becsípődést illeti. Tornáztassam/nehogy mozogjak, masszírozzam/nehogy hozzáérjek, hideggel borogassam/meleggel borogassam, pálinka/gyógyszer. (Bár az utolsónál szerintem inkább úgy helyes, hogy pálinka=gyógyszer.) Van, aki a fejjel lefelé lógásra esküszik, ezért hamarosan itt lesz tesóm, hogy lógasson. Ha nem sikerül, az ügyeletről jelentkezem. 

A téveszmék eloszlatása végett megkérdeztem egy gyógytornászt, és most leírom a tanulságot, hogy mindenki okuljon belőle: nem meleg, hanem hideg, nincs torna, hanem fekvés van, felpolcolt lábbal. Nincs masszás, nincs lógatás, kenegetés van. Ja, és előtte bizonyosodjunk meg, hogy tényleg becsípődésről van-e szó. Fájdalom jellege: ilyen eláll a szavad és behugyozol. 



2 megjegyzés:

  1. :DDD Apámnak is szokott lenni ilyen.
    Eddig kiröhögtem.
    Ezentúl együtt érző leszek. :D

    VálaszTörlés
  2. Ja, ez valszeg a korral jár :D

    VálaszTörlés

VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda ...