A szentéletű

Hétfőn töltöttem be a 22. életévemet. Ez alkalomból nem kisebb elhatározásra jutottam, minthogy előtte vasárnap elmegyek szépen a misére, meggyónok, és hétfőtől szent leszek. Nagyjából azt terveztem, hogy először minimálisra csökkentem, majd teljesen kinullázom a bűneim számát, és esetleg valami csodát is eszközölök idén. 

Namármost. Nem hétfőn, de nem is kedden, hanem nagyjából fél órán belül, még a templomkertben "eldórikáztam". 

Megvolt a gyónás, nagyon megtisztulva ülök egy padon a templomkertben a misére várva. Azon elmélkedem, hogy egy szent az valszeg nem nagyon ücsükél csak úgy, minimum el kéne kezdenem söprögetni a várost vagy venni a hajléktalanoknak kiflit. Látom, hogy közeledik egy alacsony termetű, inges-kalapos, pár évvel fiatalabb srác odaülés céljával. Ó bazeg ide ne gyere, mert akkor ezt nem úszom meg bűn nélkül. 

- Megláttam ezt a fantasztikus hölgyet, gondoltam, volna egy hely itt magácska mellett. Óóó, de udvariatlan vagyok, bemutatkoznék, ifjabb Tirpák Mihály a becsületes nevem. 

Gyerek pukedlizik, kalapot emel, táncikál. 

Imádkozom. Uram, adj erőt, hogy szeretni tudjam minden teremtményed, és meglássam benne Arcodat. Amen. 

- Látom a meglepettséget magácska arcán, hogy ilyen hirtelen idetoppantam, és valószínűleg az alkatommal is megleptem magácskát (legkevésbé azzal...), de én mindig is ilyen kis termetű voltam. Ott vigyorog a komám, nézze csak, (nyúlbéla gyerek a fa mögött tényleg vigyorog) rögtön azzal kezdte, mikor elhatároztam, hogy idejövök magácskához, hogy "csajozunk, csajozunk?". Óóóhhh, miért gondol mindenki azonnal erre? Meg mi az, már, hogy "csaj"? Egy ilyen finom hölgy, mint maga, nem érzi ezt oly' lealacsonyítónak?

- Nem.

- Nem baj. Én az egész életet úgy képzelem, mint egy hatalmas színdarab, aminek mi vagyunk a....

Imádkozom. Uram, add, hogy úgy tudjak ifjabb Tirpák Mihályra nézni, ahogyan Te, és hogy ne vágjam mindjárt nagyon szájba hamarosan. Amen. 

... érti már?

- Értem. (első hazugság)

- Nem akarok tolakodó lenni, de van magácskának újfent párja?

- ÚJFENT VAN. (második)

- Tudja meg, szavával mélyen a lelkembe tiport. Már nem mintha azt gondoltam volna, hogy lenne esélyem magácskánál. Hisz oly' fantasztikus. Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozik az úriember?

- Szívsebész. (harmadik), Ja, és vízilabdázik. (negyedik)

- Hát, ha most távoznék, mert ugye ott vár a komám, a Jóska, tényleg olyan volna, mintha újfent csajozni ültem volna ide magácskához. 

- NEM! (ötödik)

- Ha valóban így látja, távozom. Örülök, hogy megismerhettem, bár tudom, hogy egy magamfajtának esélye sincs egy olyan nőnél, mint magácska. Nem vagyok én senki. Gazdag se vagyok, jóképű se, csak a becsületem van, semmi más. Hát, akkor távozom. Viszontlátásra. 

- Viszontlátásra. (hatodik)

Szín: Templomkert, Tirpák Misi, szentélet el, bűntudat, szégyenérzet színre lép. 

Majd talán jövőre... 

"Józsi atya, elnézést, volna még egy perce?" :D