2015. július 25., szombat

Az ajándékmesterek

Kis családomat arról lehet megismerni messziről, hogy rettegünk minden ünnep előtt, mert képtelenek vagyunk normális ajándékot választani szeretteinknek.

Persze itthon, belső körökben ezt be nem ismernénk, műmosoly, és örömteli csodálkozás követi az ajándékbontogatást:

"Jajj Tomi, egy üveg lekvár! Dejó! Köszönöm."
"Ezaz! Műtakony! Apa, ezt nagyon eltaláltad!"
"Mi ez, szappan? Köszi, pont elfogyott!"

Apa idei alakítása azonban túltesz az eddigieken. Anya szülinapjára ugyanis egy zsák kukoricával azaz EGY ZSÁK KUKORICÁVAL tudott előrukkolni.


Oké, a tény, hogy emberi étkezésre szánt csemegekukorica volt, valamennyit azért javít a helyzeten.
Szülinap, nem akar senki senkit megbántani, meg már ezt itthon megszoktunk, "aztaaa, egy zsák kukorica, tök jóó, köszi", puszi-puszi, mindenki boldog. Anya is, mert így elég lesz apa szülinapjára egy kombinátfogót venni.

Guci épp itt van paprikáért, csöndesen végignézi a jelenetet.

Ő nem akar beleszólni, de mi volna, ha vennénk mondjuk neki valami szép karkötőt, vagy tudja is ő mit. Csak most az egyszer, kibaszásból. :D




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda ...