Kedves szüleim egészen fantáziadúsan azt találták ki névnapomra, hogy megkérik drága barátomat, hogy szervezzen nekem meglepit, vigyen el jó messzire legalább egy fél napra, minden költséget állnak.
Előfordul azonban, hogy a meglepetés fordítva sül el.
Éppen a szobámban lévő atomkatasztrófa-helyzet normalizálásán munkálkodtam. Vagyis igazából csak egy seggnyomnyi helyet akartam kotorni az ágyam szélére, hogy le tudjak ülni egy pillanatra. Kedvesem ekkor érkezett meg, szemével végigkövette az ajtótól az ágyig tartó, ganyéba vájt folyosót, és mire elért hozzám a tekintete, már ajkára fagyott a szó.
Hát én is csak annyit tudtam mondani, hogy "meglepetéééés".
Ja, meg hogy menjen ki, ajtó előtt számoljon el kábé háromezer-hétszázig, utána jöjjön vissza, és meglephet ő is nyugodtan.
Hát eddig tartott a rendes lány vagyok imidzs, no de sebaj, lesz itt ennél még sokkal nagyobb meglepetés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése