A kis kirándulásunk alkalmával sokat játszottunk egy Redacted nevezetű társasjátékkal. Titkosszolgálatos, ügynökös, vallatós, megsebzős, felrobbantós, tehát szerelem volt első játszásra. Nem volt kétség, hogy kell nekem. Láttam a dobozon a magyar neveket, mégsem forgalmazzák itthon, de 45 juró + postaköltség fejében bárhonnan elküldik kis hazánkba.
Hát ezek hülyének néznek! Nekiálltam elkészíteni.
Mint a szegény gyerek a mesében, 3 nap, 3 éjjel méricskéltem, vágtam, rajzoltam, színeztem. A jobb kezemben kiújult a lappangó ínhüvelygyulladásom (aminek volt némi köze tetriszfüggőséghez), és mikor elaludtam, boxerekkel, késekkel meg fojtózsinórokkal álmodtam. De megérte:
Ezután további 2 éjjel fordítottam a véget nem érő játékszabályt magyarra, hogy biztosan hitelesen adjam át a többieknek. Aztán még 2 napig nézegettem, pakoltam ide-oda, fotóztam, begumiztam, kigumiztam, kipakoltam, bepakoltam, mert drága kis családom vagy kollektíve fáradt volt, vagy dolgoztak, vagy más érthetetlen okból nem akartak játszani.
Ééés eljött a pillanat. Nekiültünk mindannyian, mindenki alaposan kezet mosott (ellenőriztem), kezdődhetett a játék.
Elkezdtem magyarázni, és nagyjából odáig jutottam, hogy a játék cé, mikor anyám elkezdett visítani, hogy teÚristen, az egy boxer! Meg egy kés! Meg egy pisztoly!
Ő ilyen erőszakos, brutális játékkal biztos nem játszik, majd felállt, és elment mosogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése