Papa Francesco - az isteni irgalom megtestesülése

A költözés viszontagságai második rész sem fog elmaradni, előtte azonban egy fontos és tanulságos történetet szeretnék megosztani veletek.

A múlt héten zajlott Krakkóban az ifjúsági világtalálkozó, ilyen katolikus szeánsz. Régóta szerettem volna már látni Ferenc pápát, követem instán is, meg levelet is írtam neki, amit asszem nem kapott meg, ilyenek. Plusz végül is minden ünnepi misén elénekeljük, hogy tartsa meg Isten a Szentatyát, stb, na mindegy, azé nagy szó ez.

Szerdán volt a szülinapom, Ferenc pápa meg pont szerdán érkezett meg Krakkóba. Micsoda ajándék lehetett volna, ha odafigyelek a csoportmegbeszélésen, és nem kocsmába megyek a pápa ünnepélyes köszöntése helyett! Este élményekkel teli arcok fogadtak, mutogatták a barátok a fotókat, hogy ilyen közel jött, meg integetett nekik, akármi, én meg ezalatt megittam két sört, és még fotó se készült. 

A zarándoklat alatt végig egy nagyon fontos kérdés foglalkoztatott: össze lehet-e egyeztetni a kocsmázást a pápanézéssel. Az üzenet világos, ha utaztam 500 km-t, a pápa ott járt, én meg lemaradtam a sör miatt, tudjuk a választ. 

(Isten már pár hete is próbált üzenni, hogy sürgős életmódváltás javasolt, mikor ismeretlen számról kaptam sms-t, hogy kéne pálinka az illetőnek, van-e eladó, én jutottam az eszébe. Úgy látszik, nem volt elég egy figyelmeztetés...)

Ettől kezdve végig ezt a borzasztó keresztet cipeltem Krakkóban, hogy mindenki mesélheti egész életében, hogy látta a pápát, kivéve a hülyegyereket. Csütörtökön, pénteken, szombaton kergettem, de nem arra jött, amerre tülekedtem. Amúgy is mindegy lett volna 120 centivel a két millió ember közt. És már majdnem úgy nézett ki, hogy az a tanulság, hogy no kocsma, de vasárnap megtörtént a csoda. Irgalmas Istenünk üzenete, lehet inni is, jön a pápa. Hülye vagy lányom, de nem tolok ki veled még jobban, inkább küldöm a pápát, hátha meggyógyulsz - szólt az Úr. Szép tanulság.

Na a lényeg, hogy vasárnap végre pont arra jött a pápa, de túl kicsi voltam, hogy lássam. Gondosan kiválasztottam a legmagasabb és leghelyesebb fiatalembert a tömegből, és mondtam neki angolul, hogy gimmi jór nekk, de már csak itthon jöttem rá, hogy hülyeséget mondtam. Szerencsére ő se tudott angolul, úgyhogy elkezdte csapkodni a nyakát, vakarózott, és kérdezte, hogy sztill der? de mikor látta, hogy mászom már nagyba, rájött, és kb. tűrte. Kiderült, hogy lengyel. Tipp: van egy versike, így szól: "polák, venger dvá brátánki, i do sábli, i do sklánki." Ha ezt elmondod a lengyeleknek, körbecsókolnak, kinyalják a fenekedet, felmászhatsz akárhová. (Bárcsak kölcsönös lenne ez...) És akkor jött Ferenc pápa a pápamobillal, mondjuk elég gyorsan, de nagyon jó élmény volt. Nem csak a karizmája miatt, hanem mert elhozta az isteni irgalom fényét. 

És íme a dokumentáció a hétről. Inkább csak a hangulat miatt csatolom, mert a nagyon komoly operatőri munka miatt semmi se látszik. 

Amen.