Ahhoz, hogy bármilyen autós témához hozzászóljunk, nem árt először is egy jogosítvány, hogy legyen némi realitása a mondandónknak.
Egy kis személyes történettel kezdeném, hogy lássuk, valójában nem is olyan egyszerű ez a jogsiszerzés témakör. Ez természetesen ellenpélda, hogy MIVEL NE BÜSZKÉLKEDJÜNK!
Nem szeretem a sztereotípiákat, és nem szeretek általánosítgatni, és nagyon nehezemre esik beismerni, de nő vagyok, szőke vagyok, és nagyon szarul vezetek. 3 pontban tudom összeszedni a hiányosságaimat:
1. Fizikai akadályok. A dolog ott kezdődik, hogy akkora termet vagyok, hogy az autóban vagy látok, vagy a pedálokat kezelem. Természetesen gáz nélkül nem halad a dolog, így a pedált szoktam választani. A számomra megfelelően kialakított autókban van esély rá, hogy a műszerfal és a kormány közötti résen kilátok. (Apám egyszer szembe jött velem, és majdnem balesetet okoztunk, mert sokkot kapott, hogy elszabadult a kocsink.)
2. Orientációs készségdeficit. Tolatáskor hátra nézve elképzelésem sincs, hogy merre tekerjem a kormányt, hogy a kívánt irányba mozduljon el az autó.
3. Forgalom átlátásának teljes hiánya. Harmadik vizsgám körül lehetett, mikor szóltak, hogy a kereszteződésnél forduljak jobbra. Háhááá, nem jártok túl az eszemen! Levegőbe egy gyors próba, hogy biztos azzal a kezemmel írok-e, aztán irányhorány. Szépen, szabályosan a kanyarodósávba soroltam. Állt már előttem egy kis sor, gondoltam addig is pihenünk. De a sor csak nem halad, pedig alig jöttek autók keresztbe. Gondoltam, lesz, ami lesz, picit rájuk dudálok, hogy haladjunk. Na, ezt hamar meg is bántam, mert a dudaszó feltette az i-re a pontot, és a vizsgabiztos eme kérdést tette fel: "Dóra, maga szerint ülnek az előttünk lévő autókban?"
Dee, de igen, leparkoltam. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése