Egyszer egy átmulatott este után hullafáradtan estem be az ágyba. Lehetett vagy hajnali kettő. Leoltottuk a lámpát, de csipkeDórika, a szobatársam szokása szerint még laptopozott „kicsit” az ágyában. Emiatt persze egész nap aludt, innen a becenév. Én hamar félálomba szenderültem. Egyszer csak felordított:
- BASZD MEG, LÁTOM JÉÉÉZUST!
Úgy ültem fel az ágyban a másodperc törtrésze alatt, mint akit egy nagy vödör három fokos vízzel öntenek nyakon. A pulzusom lehetett vagy kétszázhúsz, kész, vége, itt a világvége, az apokalipszis, még az a szerencse, hogy tegnap tartottam a böjtöt. De basszus, én nem látom Jézust. Na, ne már… Mikor kicsit jobban lettem, megérdeklődtem tőle, hogy hol látja, mire kiderült, hogy egy optikai csalódást néz a neten, aminek a „megoldása” Jézus, és már mindenhol Jézust látja, a falon, a plafonon, sőt akkor is, ha becsukja a szemét, de már nagyon régóta nem megy el, és aggódik. Megnézette velem is a képet, fél percig kellett néznem a pontokat, aztán pislogtam ide-oda, hogy megjelenjen Jézus. Nem tudom, hogy a kábultságomnak, a pulzusomnak vagy az összeragadt szemeimnek volt köszönhető, hogy nem láttam Jézust, de nem láttam. Akkor jó éjt mindenkinek.
Onnan jutott ez most eszembe, hogy kitaláltam, hogy Passiót rendezek a templomba, de most írt Jézus, hogy
sajnálja, de ő nem az az alkat, aki nagyközönség előtt vonaglik, őt egyszerűen
nem erre teremtette a Jóisten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése