Nem vagyok egy nagy feminista, hiszen kár tagadni, egyes dolgokban igenis különbözünk a férfiaktól, és egye fene, bizonyos esetekben az ő javukra.
Még azt is el tudom képzelni, hogy vannak helyzetek, amikhez - kimondom, igen, - butábbak vagyunk. Néha még én is ledobom a láncot, mikor rájövök, hogy mennyivel alul tudom múlni a szőke nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat.
Kiállhatnék most magunk mellett, mondhatnám, hogy aljas rágalom az egész, de a tegnapi esetet látva inkább csöndben meghúzom magam.
A metróról leszállt tömeg a mozgólépcső felé tódult. A sort egy okos arcú hölgy vezette, aki egyébként nem tudom, hogy hogy tornázta magát a hierarchia élére, mert állhatatosan nyomkodta a telefonját. Elsőként botorkált tehát fel a lépcsőre, ami azért jelzi, hogy egyszerre mennyi mindenre tudunk figyelni!
Azám, de egyszer csak megállt a mozgólépcső!
Felvetődik itt az a kérdés, hogy nem mindenkinek teljesen világos, hogyha a mozgólépcsőt megállítjuk, akkor sima lépcsőt kapunk eredményül, ugyanis főhősünk rendületlenül állt a sor elején.
De igen, van remény, észrevett valamit, mert mintha már felnézett volna a telefonjából.
Megrendítő pillanatok következtek. Minden egyes másodperc egyre csak igazolta a sztereotip gondolatokat a szőke, okos arcú nőkkel kapcsolatban.
Egy úriember "indujjá má meg előőő faszom" kiáltással irgalmat gyakorolt főhősünkre, aki ugyan visszakiáltott, hogy "ne szójjá be, jó?" de némiképp valószínűleg érezte, hogy nem áll a helyzet magaslatán, (vagyis pont az volt a baj, hogy megállt a helyzet magaslatán) mert elindult tulajdonképpen.
Néha esernyővel állunk be a fedett buszmegállóba, és ha tolatunk, és hátranézünk, nem tudjuk, hogy merre kell tekerni a kormányt, hogy a kívánt irányba mozduljon el az autó.
De legalább aranyosak vagyunk, szépek, és van méhünk, és harcolunk az egyenjogúságért. Bocsájtassék ez meg nekünk!
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése