Életmódváltás - kiút az 50-es pasi szindrómából

Amikor az embernek problémái vannak, általában a legnagyobb probléma, hogy nem tudja, hogy problémái vannak. Gondoljunk csak az alkoholizmusra vagy az anorexiára, stb...

Én is így jártam, még szerencse, hogy néhány kedves barátom felhívta a figyelmem. Még mindig nem látom az ügyet teljesen tisztán, de sejtem, hogy valami változás fog kelleni ide.

Amiről most szó lesz, az az 50-es pasi szindróma. Félelmetes, hogy mennyire alattomosan támadott meg. Most terápiás jelleggel, valamint mindenki okulása érdekében megosztom a nyilvánosság előtt minden küzdelmemet a betegséggel. 

Nem tudom, hogy mikor kezdődött, igazából öt éve kizárólag egy kockás férfigatyában vagyok hajlandó otthon lenni, ami ráadásul megjelenik a facebook-profilképeim közt is, ezt már régóta nehezményezik a lakótársaim. Igazából ez a kép sokat elárul:

A tünetek azonban folyamatosan súlyosbodtak. Először is egy nagy adag csilisbabot úgy tudok enni négy napig  - reggelire és vacsorára -, hogy nem puffadok tőle. Ennek más gyanúsnak kellett volna lennie. Egy nap átlagosan nyolc percre foglalom el a fürdőt, világfájdalmam van, ha szarakodik a net, és nem tudok este BL-t nézni. Aztán az alkoholproblémákról ne is beszéljünk... Minap lakótársam meg lett bízva, hogyha nem dolgozok ki este hatig két államvizsga tételt, akkor elveheti a söröcskéimet a hűtőből. Így aztán kénytelen voltam meginni mindet délután. De ez még mind hagyján! Odáig fajultak a dolgok - és valamiért végképp nem tűnt fel - hogy övtáskát rendeltem a netről, mert az majd milyen kényelmes lesz!!!

Ekkor avatkoztak közbe a lakótársaim.

Mi a teendő?

Elmagyarázták, hogy először is a gatyát valami női pizsire kéne cserélni. Bazi digitális óra, ótvar hátizsák kuka, csilisbab helyett saláta magvakkal. Sör helyett narancslé meg víz, de legalábbis koktélok - ha már ragaszkodom az alkoholtartalomhoz. Hasitasi nyista, az már 20 éve is ciki volt még a piacon is. Nincs több trágárkodás a blogon, helyette mutassam meg a nemlétező rúzskollekciómat.

Sajna még van pár adag csilisbab meg sör a hűtőben, úgyhogy jövőhéttől tudom csak elkezdeni. :/

És főőalkudta!

Édesanyám két új trükköt talált ki arra vonatkozólag, hogy hogyan találjuk meg a megfelelő lakást - elérhető áron. 

A kopasztott tyúk próba. 

A megtekintett lakás egy lift nélküli 5. emeleten volt, felérve anya első gondolata: "hogy hozom én ide fel a tyúkot". Gondterhelt sóhajából úgy vettem ki, hogy a "sehogy" nem opció. A következő lakást biztos egy fazék tyúkkal nézzük, ki lehet-e vele nyitni normálisan az ajtót, mennyi idő alatt szellőzik ki a tetemszag, kifullad-e a paraszt mire felér vele. Megfontolandó.  

A felalkudás.

A második trükk nekem soha nem jutott volna eszembe, ez pedig nem más, mint a felalkudás. Teljes mértékben meghökkenti és összezavarja a tulajt, aki kínjában maga kezdi el lealkudni az árat. A menete a következő: a lakásnézés végére érve az összegekre terelődik a szó, mikor is a tulaj azt mondja, 11 millió az irányár, abból lehet alkudni. Itt várni kell kb. 2 percet, majd ajánlatot kell tenni, mondjuk 11,2 milliót. 

Hatásszünet. Meglepett arckifejezés, zavart nézelődés a tulaj részéről, szinte lehet hallani a belső gondolatait, hogy "HOL A TRÜKK". 

Aztán kurtán-furcsán megszólal, hogy igen, ő egy olyan 10,8-ra gondolt... Hatásszünet. És még mindig: "DE HOL A TRÜKK???" :D Vajon észrevette, hogy már magával alkudozza lefelé a lakást? :D

És anyukám erre spontán ráérzett! Remélem, örököltem ezt az üzleti vénát. 

Pedagógiai mustra 5. rész - nevelési tanácsadó

Kínos 1. 

Egy felszólalással, sőt felszólítással kezdeném.

Kedves (matek)tanárok! 

Lécci ne adjatok annyi (matek)házit a gyerekeknek, mert ott ülünk egy órán át a nevelési tanácsadóban, és ahelyett, hogy a fejlesztést csinálnánk, matekházit csinálunk, mert anyuka könyörög az ajtóban, hogy csináljuk meg, mert mire hazaérnek 6-kor az úszásról már nem tud matekozni, mert kifolyt az agya a medencébe a gyereknek bele. 

És ott ülünk, és egy órán keresztül fejszámolunk, és mire a lap végére érünk, akkor már 5 percet várok, hogy megmondja, hogy mennyi 3+4 és ismételgetem, hogy "naaaaa, háárom meg néégy az mennyi?" már én sem tudok neki segíteni, mert ciki elővenni az ujjaimat. És ilyenkor mindig az az alaptalan gyanúm támad, hogy kár volt ezért diplomát szerezni, és egy ötödikes jobb képességű több pénzt keres hasonló munkakörben óránként. 

Köszönettel és tisztelettel:

Kiss Dóra

Kínos 2. 

Azért akkor is tud kínos lenni, ha épp nem matekházit csinálunk. A minap két 17 éves srác jött hozzám fejlesztésre, egyszerre. Most találkoztunk először, és már bemutatkozásnál közölte az egyik, hogy ez a helyzet nagyon kanos khm kínos.

Ott ültünk hárman, matekfüzet elő, akkor a másik is mondta, hogy ez már most neki is kellemetlen, ő hazamegy. Dóri néninek még kellemetlenebb volt, mert meglátta azt a tizenegyedikes feladatgyűjteményt, amihez már gimiben is hülye volt, mikor heti öt matekórája volt.  

De Ildikó néni tudta fokozni a helyzetet!!! Így szólt: "ha most így lihegtek, mi lesz később, mikor jön a jó idő, és Dóri néni is csinosban lesz." Na, f@sz@.

Dóri néni nem akarta mondani, hogy ő most csinosban van és ennél csinosabban nem lesz, a srácok meg bokáig pirultak...

Alig várom a jövőheti találkozást...

Kínos 3. 

Most, hogy közszereplő lettem, megismernek a trolin. Kolompár Violetta anyukájával, nagymamájával, három húgával, nagynénjével és nagybácsikájával utazott a trolin, mikor felkiáltott, hogy "dika, ott va' a nénje a diliházbú, csóóókolom!" Mire az édesanyja: "ákkó viseekedj bászki, mert visszá lesző minősítve." :D

Beauty bloggerínák

Mindenképp akartam írni bejegyzést, mert többen szóltak, hogy a blog pang.
Először is a korreláció negatív: minél inkább pang a blog, én annál inkább nem, és fordítva. Tehát bizonyos szempontból jót jelent, ha pang (van életem).

Az életem pedig a következőkből áll: napom egyharmadában nevelési tanácsadóban vagyok, ahol épp csak nevelési tanácsot nem ad senki, de találó amúgy a neve. A következő harmadban másik nagyon kiművelt szobatársammal, Kittivel szórakoztató videókat nézünk youtube-on.

Aki nem ismerné, ezeknek a videóknak az a lényege, hogy lányok bemutatják a internetten, hogy:

• miket vásároltak onlájn Kínából
• hogy kell trópusi/karácsonyi/vadító sminket csinálni 
• miket hozott a postás
• mi van a táskájukban
• hol tartják a sminkcuccaikat 

Nekünk ezekre az információkra valójában nincs szükségünk, mert egyrészt nincs pénzünk, nem akarunk trópusi sminket csinálni, nekünk is hoz a postás, tipp nélkül tudjuk mit rakjunk a táskába és van szatyor a sminknek. Azért mégis van egy ilyen kabaré hangulata,

Gatyabemutató
Ebből a videóból megtudjuk, hogy ki van vágva a gomblyuk is, úgyhogy tényleg van/volt vele munka. DURVA!

AZ ÁLMOM VALÓRA VÁLIK!!!
Ebből a videóból kiderül, hogy milyen, amikor az életed ingerszegény.  Rájöttem, hogy az a baj velem, hogy mindig túl nagyokat álmodom.

Szájfény házilag
KÉSZÍTSÉTEK EL TI IS A SAJÁT SZÁJFÉNYETEKET!!! Én a vazelint máshova szoktam, de mindegy. :D

Najó, mennem kell nevelési tanácsot adni.

Guci a gyógyszertárban

Csak hátulról láttam, hogy fehérben könyököl egy pasi a gyógyszertár pultjánál, na, mondom ez vagy valami doki lesz, vagy a Guci besegít Tibinek a meszelésben.

- Ej f****, b***meg, 1200 ez a kis pattintott szar? RUUU-TAAS-COORR-BIN... Ottrohaggyonmeg.

Guci lesz az.

A pulton már halomban áll a gyógyszer.

- Helló, Gucikám, ez mind? Nem mondták, hogy a te bajodra nincs gyógyszer?

- Mamának viszem a vacsorát. 

- 5772 forint lesz - így a gyógyszerészcsajszi. 

- Tyűűűűűű azannyát! Ideadod négyötért? - simul Guci csábossan a pulthoz, aztán rágólufit fúj, lányka asse tudja, hova nézzen.

- Tessék? - kérdi zavartan.

- 5000 csak neked, babám. Ez az utolsó ajánlat. 

Jajjj, hát ez itt nem így megy - pironkodik a kislány -, itt őneki el kell számolni, meg a főnöke meg a izé. 

- Úristen csak SZOPATLAK! :D 

Gyógyszerészünk tettetett megkönnyebbüléssel számolja visszafelé a lóvét tízezresből. Guci markába nyom egy marék aprót:

- 6000.

- EZ BIZTOS NEM 6000! ... MEGINT CSAK SZOPATLAK! :D

Guci el, többi gyógyszerész elő.

Húsvéti revans

Mára csak ennyit:

Kellemes ünnepet kívánok!

Ízlés dolga

A bejegyzés fejléceként ezt az gyönyörűséges bokrétát választottam, ezzel köszöntök minden kedves látogatót:

Mostanában az ezer dolog mellé adódott még egy, ami nem más, mint a lakásnézegetés. A témával kapcsolatban sajnos teljesen vakon vagyok, így gyakorlatilag el lehet adni nekem egy istállót, mint rusztikus faházat költséghatékony szellőzőberendezéssel, laminált sárpadlóval. Természetesen az én kőműves és szobafestő-mázoló haverjaim, Guci és Tibi segítenek. Ők aztán egy kocogtatásból megmondják, hogy ilyen zsalu, olyan panel, ilyen szigetelés, amolyan tégla. És persze, hogy melyik miért nagyon szar...

Lényeg a lényeg, hogy a hirdetéseket böngészve súlyos, nagymértékű, visszafordíthatatlan ízlésficamot diagnosztizáltam a magyar lakosság igen magas hányadán. 

Mielőtt bemutatnám a gyöngyszemeket, elöljáróban csak annyit mondanék, hogy a fehér festék is annyiba kerül, mint a lila, és nem kötelező megvenni a falra szerelhető kerti törpét sem. Akinek füle van, hallja meg. 

Lássuk a top 5 kedvenc megoldásom!

5. 

Egy jól eltalált falszín sokat dob a szoba megjelenésén.

4. 

Kifinomult, elegáns, csak egy baj van vele: drága lesz az átalakítás, ha Újpest-drukker veszi meg.

3. 

Ezt a modern stílusú, visszafogott szobát a csillár feletti egyedi, műfüves megoldás teszi még otthonosabbá. 

2. 

A művirágoknak köszönhetően ebben a szobában mindig tavasz van! Az asztalon elhelyezett oroszlán és kócsag szobrocskák is a természetet idézik. 

1. 

Ebben a szobában tróntermi hangulatot idéz az antik asztalka, a fölötte lévő kristálycsillárt ábrázoló falmatrica, a kristálycsillár valamint a trón. Ezt a fenséges, ékes hatást négyszínű fallal, csillárról lógó piros szőrmeszívekkel és tigrismintás ágytakaróval törték meg. 

+1

Ebbe a vécébe lépve, akár a Sziklatemplomba csöppentünk volna. Bal oldalt cseppkőutánzatot láthatunk. 

Pedagógiai mustra 3. rész - Down-adaptáció

Rövid leszek, és tömör. Oxána (Down-szindrómás kislány) két hete beteg, és rám bízták, hogy a tananyagot egyszerűsítsem le neki, dolgozzak ki feladatlapokat, és küldjem el az anyukának, hogy otthon megcsinálják. 

Két és fél órámba telt, mire a vizek körforgását Oxána-kompatibilissé tettem, kísérlettel, szótagolva, ilyen fazékkal:

meg minden. 

Elküldtem anyukának.

Reggel jön Oxána nagy boldogan, hogy köszöni szépen, megkapta a tejbegrízreceptet, kitöltötték, füzetbe beragasztotta. 

Muti.
Füzetben tényleg vannak foszlányok a feladatlapból.

- Miért van szétszakadva? Hol a feladat másik fele? Meg a másik két oldal?
- Hátőő... Rexi megette.
- Na ne kamuzzál.
- Najó, én. (vigyor)

Megérte.

Pedagógiai mustra 2. rész - dicsőség

Nyílt nap volt ma az iskolában, jöttek a leendő elsősök szülei, hogy megnézzék az órákat. 

A buli kezdete előtt be lett idomítva minden gyerek, hogy kussol, ül, nyugszik, csinálja a feladatát, müzlit meg tallért kap délután, aki bír a vérével. Akivel meg ordítani kell, az nem jön az állatkertbe. Tanítónéni olyan eszközrendszert hozott, mint még soha, ki volt találva minden, mert hát ugye a biznisz az biznisz (alapítványi suli). 

Kirát, a súlyos tanulási és magatartási problémákkal küzdő kislányt kissé elkülönítették a hátsó padok egyikébe, velem. Amúgy is egy külön embert igényelne, de ezen a kitüntetett alkalmon nem mert kockáztatni a vezetőség. Annyit és nem többet bíztak rám, hogy minden rendben legyen. Hát az menni szokott. Ja, nem. Megbeszéltük, hogy ugye nem lesz hiszti, akar menni az állatkertbe, satöbbi. 

A terem végében alig fértek a szülők egymástól. Megkezdődött a tanóra, a tanárnéni épp hogy cigánykereket nem hányt, volt ott kísérlet, kisfilm, csoportmunka, drámajáték, vetélkedő meg minden, amit legálisan gyerekkel lehet csinálni. A szülők meg csak ámultak és bámultak. Aztán egy másolós feladat következett, amibe szokatlanul elmélyedtek a gyerekek, mindenkinek jót tett a lelkifröccs. Kira azonban nem mozdult. Rászóltam, ő pedig a nagy, kerek szemeivel rám nézett, és így törte meg a csendet:

- Nem baszki. 

Íííííííííí ettől mentsen meg mindenkit a Jóisten. Nem is kellett hátra pillantanom, éreztem, hogy az összes szülői szem rám szegeződik, és várják a módszertani megoldásdömpinget. Judit néni könyörületesen nem akarta elásni a "tekintélyem" egy azonnali közbeavatkozással, így várakozó álláspontba helyezkedett. 

Hát én elsőre egy ilyen Böjte atyás megoldást gondoltam ki: 

- Biztosan rosszul hallottam, amit mondtál, de nem számít, Csak az számít, hogy büszkék lehessünk rád! 

- Azt mondtam, hogy NEM, BA...

- JÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, semmi baj, állj neki gyorsan. 

- Nem állok, mert ez egy nyomoronc feladat. 

Eközben már módszertanilag azt sutyorogtam a fülébe, hogy szünetben adok neki egy ötszázast, meg anyukájától kapni fog egy pónilovat, és egész éjjel tévézhet meg gépezhet két napig otthon, ha most csendben marad és csinálja a feladatát.

Mire ő kevéssé diszkréten, hogy neki nem kell ötszázas meg ló, ő akkor is leszarja már ezt az egészet. 

Kivert a víz, tulajdonképp ezt hívják szakmai leégésnek.

Judit néni lassan de magabiztosan  közeledett a padunkhoz, na majd ő megmutatja:

- Kira, kérlek, vedd elő a tolltartód!

- NEM! (ezaaaazzz, ügyes kislány! :D)

- Nincs, olyan, hogy nem, kértem tőled valamit!

Ezzel Kira kirántotta a tolltartót és ledobta a földre. 

Így büszkén mesélhetem a történetet: igaz, hogy megalázott egy 10 éves, de a Judit nénit még jobban. 

Taps. 

A jó gyógypedagógus

Mikor megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, és kiderül, hogy gyógypedagógiával, gyakorlatilag háromféle reakció szokott érkezni. 

Az első halmazba tartoznak, akik tudják, hogy mit csinál a gyógypedagógus. Ők általában azt szokták mondani, hogy 1. "én nem tudnék fogyatékosokkal foglalkozni, mert sajnálom őket", 2. "az most jó szakma, mert annyi a beteg gyerek". 

A második típus, aki teljesen meg van győződve róla, hogy tudja, mit csinál a gyógytornász, és mondja, hogy hiányszakma, neki is van egy gyógytornász ismerőse, és tök sok kliense van mindig. 

A harmadik csoportnak fingja nincs, hogy mi az, de hogy mondjon valami okosat, megjegyzi, hogy de jó lehet apámnak, mert biztos jól tudok akkor masszírozni.

Na, de most az utóbbi időben újabb érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam. Azt látom, hogy a körülöttem lévő ember egy része azt gondolja, hogy engem a normálisnál kicsit komolyabb érzelmi szálak fűznek a fogyatékos személyekhez. Ez a következő esetek miatt fogalmazódott meg bennem: 

1. Ivett, a rég nem látott barátnőm átjött dumcsizni, és az volt a második kérdése, hogy "és mi van a fogyatékosokkal?" Mert hát ő csak a kedvemben akart járni. (???) 

2. Egy kedves barátom megismerkedett egy lánnyal, majd azzal próbálta reklámozni nekem, hogy biztos szimpatikus lesz, mert van egy autista testvére. (????)

3. Guci tekergette a facebookot, elindított egy videót, majd szólt, hogy ez nekem való, mert van benne egy kutya meg egy értelmi fogyatékos kislány. (?????)

NEM VAGYOK BETEG. :D Megértéseteket köszönöm. 

Pedagógiai mustra 1. rész - mert biztos lesz még

Ki ne szeretné a gyerekeket, meg a cuki beszólásaikat?

3. osztályban fogok most kicsit tanítani. De ez nem olyan 3. osztály, mint a többi. 

Válogatott 25 gyerek jár ide:

- 3 autista

- 1 állandóan éneklős

- 1 diabétesz

- 3 hiperaktív
- 4 beilleszkedési, tanulási, magatartási probléma

- 1 Down-szindróma

- 1 hallássérült

- 1 mozgássérült

- 5 kiemelten tehetséges

és a többiek "átlagosak". 

Őszintén be kell vallanom, hogy először kicsit ijedve néztem végig a társaságon, aztán másodszor is és harmadszor is, és tulajdonképpen még mindig nem vagyok teljesen nyugodt. :D 

Ha még nem volt anekdota a névmemóriámról, majd lesz. Elég most annyi, hogy gyakorlatilag nincs. A hab a tortán, hogy a mai gyerekeket nem Katinak meg Zolinak hívják, hanem Absának, Karádnak, Gemmának és Tíciának. 

Oxána (Down-szindrólmás kislány) neve sehogy sem jutott eszembe, pedig nagyon rá akartam szólni, hogy ne verje szét mappával a padtársa fejét, ha lehetséges. 

- Hogy hívnak? - kérdeztem. 

- Dórinak, hát még a saját nevedet se tudod?

Oké, az már nyilvánvaló, hogy a középsúlyos értelmi fogyatékos kislány teljesen hülyének néz, de talán  a többieknél még van esélyem. :D

Ezen a képen az látszik, hogy Oxána épp vérrel rajzol a falra, amikor mindössze annyi volt a feladatom, hogy vigyázzak rá kb. 20 percre. Nagy gyakorlottan elő akartam kapni a módszertani puttonyból a jolly jokert, de a kislány megelőzött:

- Moszt szomolú a szíved, mert véllel matkát lajszoltam a falla, utye?