Költözés 1.

Rezümé: költözöm itthonról, ennek a szívbemarkoló története következik két részben. Az első rész a nosztalgiázásról szól, a második meg arról, hogy ki hogyan kezeli a nehéz élethelyzetet, és kiderül, hogy mik a további tervek a szobámmal. Harmadik meg lehet, hogy lesz, ha marad lóvé netre az új helyen. :D 

Nosztalgia rovat: 

Réges-régen öcskössel aludtam egy szobában. Neki mindig kellett egy kis fény éjjel is, mert félt a nagy, fekete kutyától, aki elviszi a beszari gyerekeket (én világosítottam fel természetesen). Megoldás: klotyóban villany fel, ajtó résnyire kinyit, boldogság. Lett volna, ha én nem találom ki, hogy sajnálatos módon csak és kizárólag koromsötétben és háborítatlan körülmények között tudok elaludni, sehogyan máshogyan ez nem lehetséges. Klotyóban villany le, öcskös ordít, anyáék rohannak. Részletekre nem emlékszem, hogy meddig ment ez így, de pont addig, ameddig mutiék idegrendszere bírta. Egyszer aztán átjöttek, megfogták az ágyamat és azzal a lendülettel átköltöztettek a másik szobába, ahol a varrógép volt. Azóta ez az én kis főhadiszállásom. 

Ennek már idestova 16-17 éve, ez idő alatt töménytelen mennyiségű szirszar halmozódott fel. Halott német katona kettő is volt. 

Már a padláson van minden, sajnálom, hogy nincs mindenről normális fényképes dokumentáció. Hiba volt kihagyni. Néhány képet azért lőttem mobillal, ezeket közzéteszem, a többiről meg marad az írásos emlék.

A nosztalgia érzése már a rámolás kezdeti szakaszában megjelent, mintha ezt már láttam volna... :D 

És akkor szemezgessünk! 

1. Kezdem a kedvencemmel, a 8 éves Dórika levele Jézusnak (alaposan elrejtve a szobában):

"Kedves Jézus! 

Kiss Dóra vagyok, 8 éves Dórinak szólítanak. Szőke a hajam és a testvéremmel és anyáékkal lakok együt.  Kertes h van egy k Egy nagy házban lakunk. Felnőt koromban vagy jéktáncos vagy tudós leszek. Van egy kutyánk Szotyi. Bocsánat ha nem fogatam szót. Ha létezel vidd el ezt a levelet a mennybe."

2. A kézműves medve. Technikás varrás, valósághű arányok. 

3. Szamanta élete, (biztos nem a Dallasból jött... :D) a 11 éves Dórika által írt könyv. Nehéz volt idézeteket választani. 

"Szamanta már 13 éves volt, ezért akkor feküdhetett le, amikor csak akart. Pénteken még fél 10-kor is világított a szobája."

"Szamanta ma reggel nagyon csinosan akart indulni, mert ez nagy nap volt. Felvette a kék bulóverét amire rá volt írva, hogy jég tánc. Ez volt a kedvenc bulóvere."

4. Igazolvány a képzeletbeli sólymomról. Nem kommentálom. 

Mikor elkezdtem a selejtezést, azt gondoltam, hogy mindent kidobok a kukába, amihez évek óta nem nyúltam, mert felesleges őrizgetni. De kinek lett volna szíve kidobni a képzeletbeli sólymának az igazolványait? :D Mekkora élmény lesz 20 év múlva egy-egy zsákot lehozni a padlásról... :)

Pánikkal nem illik viccelni

Az idős emberek idegrendszere már nem a régi, ezt én is tudom. De nagymamám mindenkin túltesz. Nem csak a sztenderd "nem lesz elég a 12 kiló pacal 10 főre", és a "vegyél pulóvert, mert 24 fok van kint" problémakört járja körül, az ő fejében sokkal komplexebb pániklavinák indukálódnak. 

Szorgosan jegyzeteltem, azért sok idő nem kellett a gyűjtemény összeállításához. 

Most pedig: JÁTÉK!!! Az alábbi mondatok közül négy elhangzott, egyet kitaláltam. Melyik lehet az? 

1. Hajtsd be a kertkaput, mert ha véletlen tüsszentesz, lefejeled, elered az orrod vére, és lesz sírás! 
2. Ne menj biciklivel dolgozni, mert rámész valami ágra, eldőlsz, kiüti valami kő a fogadat, hogy fogsz kinézni!
3. Ne aludj el a kerti hintán, veszett volt tavaly az Irénke kutyája, jön a légy, belerepül a szádba, kész is a baj! 
4. Teamécsest ne tegyünk a kinti asztalra, hátra fújja a szél a tüzet a góréhoz, egykettőre kigyullad az egész falu! 
5. Le kell szerelni a falról azt a kardot, mert csak 3 süllyesztett fejű hornyos csavar tartja, ha azok kilazulnak, vagy elszakad a madzag, az leesik, biztos beleáll valaki fejébe! 

Nyugodt napot mindennek! :D 

Sziasztok!

Gondoltam, beköszönök! :D

Úgy tűnhet, nem voltam valami aktív mostanság, persze ez csak a látszat, valójában rendszeresen olvastam a blogom, csak nem írtam. Ezen kívül a piszkozatok közt vannak bőven befejezetlen bejegyzések, amik az államvizsgázás viszontagságairól szólnak, és nagyjából mindnek az első két mondata van meg, utána valószínűleg bealudtam. Valahogyan mindegyik a Kénköves Pokol címet kapta... Az az elméletem, hogy Odalenn államvizsgára kell tanulni. Minden nap 50 oldal magolás, Belzebub este kikérdezi, akinek nem megy, cigarettacsikkeket éget el a hónalján. 

A 36 napig tartó pokoli állapot, az adrenalindömping eredményeként például sokat javult a személyi higiéniám, mert egyszerűen a tömérdek információ mellé nem fért be, hogy egyszer már fürödtem/mostam fogat este, ezért elmentem még egyszer. Megjelent kedvenc visszatérő rémálmom (többször) is, hogy körbeteszem magam a sorba rendezett tételeimmel, így nem merek egész éjjel megmozdulni, hogy nehogy összekeveredjenek, ezért reggelre beállt a hátam. 

Aztán szól egy közzé nem tett bejegyzés az államvizsga utáni állapotokról is, de talán mindenkinek jobb, ha erről a júniusról többet inkább nem beszélünk.

Remélem, a július normálisabb lesz. 

Vizsgaidőszak - ahogy a család látja

Ha ügyes, aranyos, okos voltál alsó tagozatban, esetleg megnyerted a szavalóversenyt, vagy kijutottál az országos aszfaltrajzversenyre, az annyiból kellemetlen, hogy a szűkebb-tágabb környezeted egyetemista korodban is azt hiszi, hogy az országos aszfaltrajzverseny különdíjasa tutira mindent kiráz a kisujjából. 

Világ legbosszantóbb dolga, mikor tudod, hogy nem tudsz semmit, mert lósz@rt nem tanultál, de a rokonok/barátok: "Jajj dehogynem tudod te azt, úgyis ötös lesz, olyan ügyes vagy!". NEM. vagy "Mit neked az államvizsga! Olyan okos lány vagy!" NEM! :(

Van erre egy pici, aranyos sztori, ami elég érzékletes.

Tavaly nyáron az volt, hogy elszámoltam* magam egy szigorlattal kapcsolatban, de erről lehet, hogy írtam is. Hát annyira elszámoltam, hogy megbuktam. Két nappal később jöttek az izgatott nagyszülők érdeklődni a tanulmányaim felől.

- Dórikám, drága csillagom, hogy sikerült a témazáró? 

- Megbuktam, mama.

- Jajj! Mindig ilyen kishitű vagy, dehogy buktál meg! (??? :D)

- De, mama, egyes lett. 

Mama sértődötten hadonászik: 

- Uuugyan már, ezt csak te érzed így! Dehogy lett egyes... Ó, a Szilvike, az is ilyen volt. Az is mindig ötöst kapott, szorgalmas, okos kislányok. Na, szóval hogy sikerült a témazáró? 

- Akkor ötöst lett. 

- Istenem, tudtam én, megmondtam... Úgy tudtam! Tanulsz keményen, látszik. Olyan eszed meg kitartásod van hozzá! Meg tehetséged! Nem kell szerénykedni, gratulálok, gyere puszi, minden. 

Ok. :D

*(Elszámoltam = nem tanultam.)

Akhilleusz alkotott

Kisnyulakat akartunk. Szerencsés  helyzet, mert volt két nagy: Boróka és Vilmos. Nem volt más hátra, mint romantikus randit szervezni nekik egy azon ketrecben, hátha megvan a kölcsönös szimpátia, a bizsergés meg a plusz, és akkor vacsi után jöhet, aminek jönnie kell. Here vízzel, tiszta idő, optimális hőmérséklet, mégsem történt semmi. Jó, hát előfordul a srácokkal... Stresszhelyzet, első randi, Boróka meg télleg egy vörös démon, nem hibáztattam, na. Én még arra is gondoltam, hogy talán érzi, hogy kiment a fejéből a vér, de annyira össze van zavarodva, hogy nem tudja, mi merre, hány méter. Egy határozott mozdulattal megfogtam, rátettem Boróka hátára, hogy célba irányítsam kicsit, de a kapálózáson meg a visításon kívül semmi... Csalódottságom csak akkor múlt, mikor kiderült, hogy Vilmos valójában Vilhelmina. Hát nőnek elég maszkulin...

Pasit kell szerezni, legalább nekik legyen egy jó éjszakájuk. Felhívtuk Gucit, hogy van-e neki egy bizonyítottan hím példánya, mert kéne a kisnyúl, meg itt láthatóan heterók a csajok. 

De van ám, az Akhilleusz! 

Kérdeztük, hogy biztos pasi-e mert manapság nem lehet tudni, itt is volt egy kis félreértés...

Hogy mi van? Ne sértsük már meg, az Akhilleusz az egy szexgép! Végigd*gta a baromfiudvart, kemény, mint a vídia, csalódni biztos nem fogunk. Egész éjjel bírja, kettővel is, hárommal is, itt annyi nyúl lesz, hogy elég lesz etetni. Mert az Akhilleusz nem ilyen kis buzigyerek, ő durván odarakja magát, a tyúkok azóta is emlegetik.

Jól van Guci, hozzad! :D 

Megérkezett az Akhilleusz. Nem mondom, tényleg izmos, szőrös, jóképű srác! Jó lesz. Javasoltam, hogy ne nézzük az akciót, milyen már nézőközönség előtt, még zavarba jönnek. Természetesen Guci Akhilleusz nevében is kikérte magának, még hogy zavarba hozni...

Legnagyobb meglepetésünkre Vilhelminával semmi... Najó, talán mégis zavarba jött, menjünk messzebb! Semmi...

- Hallod-e, Guci! Én úgy látom, hogy annyira mégsem kemény ez a te Akhilleuszod! 

- Hát mert beb*sszátok egy ilyen szakállas nő mellé... Még az étvágyam is elmegy, komolyan... Szóltatok volna, hogy itassam le! Ilyen ronda nőt! Kinek van gusztusa, hát ne nézzük már hülyének az Akhilleuszt! 

Át lett téve végül a hős Akhilleusz B
orókához, ott kétségtelenül működött a kémia. Nem hiába, a vörösök az esetei, utólag ezt is megtudtuk Gucitól. 

Vilhelminával meg elbeszélgettem. Oké, tudom, én is hajlamos vagyok elhagyni magam, de a férfi részlegnek valamelyest igaza volt. Kapja össze magát, mert tulajdonképpen nekünk is tennünk kell a sikerért! 

25.

Az egész úgy kezdődött, hogy 25 évvel ezelőtt anya és apa vizsgaidőszakban összeházasodtak. Oké, többé nem hánytorgatom fel, de azért mégis kitolás. 25 év az 25 év, még az embernek sokszor magával is nehéz, nemhogy mással. 

Irántuk érzett szeretetünk és hálánk jeléül meglepi bulival készültünk. Ők elmentek három napra romantikázni, így tudott titokban maradni a szervezkedés.

Ami a jó hír, és Istennek legyen hála érte: ilyet legközelebb csak 25 év múlva!

Röviden összefoglalom a szervezés viszontagságait. 

Időpont lefixálva, vasárnap 5 óra, vendégsereg meghívva. Péntek délután már volt egy kisebb összetűzésem Tomikával azzal kapcsolatban, hogy mikor kell elkezdeni a készülődést, már pénteken-e vagy elég csak vasárnap délben. 

Őt hamar elérte az a fajta férfibetegség, hogy "minek takarítani, oda úgyse néz be senki" és "ki nem szarja le a kaját, ha van pia" valamint "akinek nem tetszik, elmehet". Sajnálatos módon, ezzel éppen egy időben rajtam idejekorán az a női betegség jött ki, hogy "jajjIstenem, NEM LESZ ELÉG A HÚS!!!" továbbá "édes Jézus segíts meg, ha szégyenben maradnánk a szekrény mögötti pókhálók miatt".

A két fertőző kór találkozása négy órán belül azt eredményezte, hogy "ottrohaggyon meg az egész ahol van" és különféle jókívánságokkal láttuk el egymást, hogy kire gyúljon rá a pince meg ilyenek. 

Időnként egy-egy percre csillapodtak a kedélyek, és belátta a kis tökös, hogy azért nem árt rendesen felkészülni a bulira, én pedig beláttam, hogy talán kimeszelni tényleg felesleges volna. Persze ezek csak ilyen nagyon rövid tévelygések voltak, egyébként masszívan ragaszkodott mindenki az igazsághoz.

Nálam az i-re az tette fel a pontot, mikor átküldtem a szomszédba padokért, ő pedig négy óra múlva, részegen tért haza padok nélkül, nála pedig valszeg az volt az utolsó csepp, mikor kitaláltam, hogy majd mi ne együnk, hogy biztos elég legyen az a három tonna hús. 

Az nemzetközi helyzet tovább fokozódott, mikor kiborult egy 10.000 forint értékű sültes tál a padlóla le (most már bevallhatom, mert elfogyott, és csak én tudtam, hogy miből nem kell venni. :D) Kifogyott a benzin, nagybátyám "ő intézi az italokat" jelszóval összesen két zsugor sört vett, nem készült el a torta, és még sorolhatnám...

És végül - szokásomtól eltérően - egy pár szetimentális sor a szüleimnek: 

Ahogy a Gestalt pszichológia tanítja, az egész több, mint a részek összessége. Ez igaz a házasságukra is, és igaz erre a kis bulira is. Ha nem így lenne, a kirándulásból hazaérve nem várta volna őket több, mint egy ütött-kopott pince karácsonyfaégőkkel, két rekesz sör, pár (csak picit homokos) rántotthús, és 24 fő - abból két lökött gyerek. De nem így volt. :)

Helló Budapest

Elnézést a késésért!

Meg szerettem volna írni, hogy mi volt az ízléses-igényes-színvonalas falumajálison, de sajna kifutottam az időből, úgyhogy már nem annyira vicces, még kevésbé aktuális.

Annyit azért muszáj elmondanom, hogy a beígért tűzoltóautónak el kellett mennie, beállt helyette egy kombájn. A többi programot most nem részletezném.

Most azonban nem ez a lényeg. hanem hogy itt a búcsú ideje. 

Búcsút veszek szeretett egyetemi éveimtől, és elhagyom a várost, ahol élek. 

Nehéz mit mondani, főleg hogy konstans részeg vagyok, mivel minden estére be van szervezve valaki egy "utolsó koccintásra". Nyugi anya, csak viccelek. 

Az itt töltött idő legnagyobb tanulsága: mindenkinek kötelezővé tennék három év kollégiumot, de inkább többet, mielőtt saját életbe kezd. Addig házasodni se lehetne. A nőknek csak nőkkel lehetne együtt lakni, a férfiaknak csak férfiakkal, biztosíthatok mindenkit, hogy felüdülés lenne aztán a vegyülés. A szobában legalább négy ember, de minél több, annál jobb! Úgy válogatnám össze a lakótársakat, hogy biztos legyen köztük egy későn fekvő, későn kelő és egy korán fekvő, korán kelő, meg egy, aki mindig két órával korábbra húz órát, mint ahogy kelni szeretne, és 10 percenként szól a szundija hajnalban. Minden szobába elhelyeznék egy fapinát és egy ledért, egy bölcsészt és egy mérnököt, egy ateistát és egy jehovát, egy parasztot és egy panelpatkányt, no meg egyet, akinek mindig melege van, és a párját, aki mindig fázik. Ja, meg persze lehetne még köztük egy ELTE-s, egy BME-s, és egy corvinusos. :D Kihagytam a lényeget: mindenképp legyen egy, aki semmilyen körülmények közt nem tud és/vagy nem hajlandó takarítani. 

Azonnali hatállyal törvénybe iktatnám!

/igaz történet alapján/

Életmódváltás - kiút az 50-es pasi szindrómából

Amikor az embernek problémái vannak, általában a legnagyobb probléma, hogy nem tudja, hogy problémái vannak. Gondoljunk csak az alkoholizmusra vagy az anorexiára, stb...

Én is így jártam, még szerencse, hogy néhány kedves barátom felhívta a figyelmem. Még mindig nem látom az ügyet teljesen tisztán, de sejtem, hogy valami változás fog kelleni ide.

Amiről most szó lesz, az az 50-es pasi szindróma. Félelmetes, hogy mennyire alattomosan támadott meg. Most terápiás jelleggel, valamint mindenki okulása érdekében megosztom a nyilvánosság előtt minden küzdelmemet a betegséggel. 

Nem tudom, hogy mikor kezdődött, igazából öt éve kizárólag egy kockás férfigatyában vagyok hajlandó otthon lenni, ami ráadásul megjelenik a facebook-profilképeim közt is, ezt már régóta nehezményezik a lakótársaim. Igazából ez a kép sokat elárul:

A tünetek azonban folyamatosan súlyosbodtak. Először is egy nagy adag csilisbabot úgy tudok enni négy napig  - reggelire és vacsorára -, hogy nem puffadok tőle. Ennek más gyanúsnak kellett volna lennie. Egy nap átlagosan nyolc percre foglalom el a fürdőt, világfájdalmam van, ha szarakodik a net, és nem tudok este BL-t nézni. Aztán az alkoholproblémákról ne is beszéljünk... Minap lakótársam meg lett bízva, hogyha nem dolgozok ki este hatig két államvizsga tételt, akkor elveheti a söröcskéimet a hűtőből. Így aztán kénytelen voltam meginni mindet délután. De ez még mind hagyján! Odáig fajultak a dolgok - és valamiért végképp nem tűnt fel - hogy övtáskát rendeltem a netről, mert az majd milyen kényelmes lesz!!!

Ekkor avatkoztak közbe a lakótársaim.

Mi a teendő?

Elmagyarázták, hogy először is a gatyát valami női pizsire kéne cserélni. Bazi digitális óra, ótvar hátizsák kuka, csilisbab helyett saláta magvakkal. Sör helyett narancslé meg víz, de legalábbis koktélok - ha már ragaszkodom az alkoholtartalomhoz. Hasitasi nyista, az már 20 éve is ciki volt még a piacon is. Nincs több trágárkodás a blogon, helyette mutassam meg a nemlétező rúzskollekciómat.

Sajna még van pár adag csilisbab meg sör a hűtőben, úgyhogy jövőhéttől tudom csak elkezdeni. :/

És főőalkudta!

Édesanyám két új trükköt talált ki arra vonatkozólag, hogy hogyan találjuk meg a megfelelő lakást - elérhető áron. 

A kopasztott tyúk próba. 

A megtekintett lakás egy lift nélküli 5. emeleten volt, felérve anya első gondolata: "hogy hozom én ide fel a tyúkot". Gondterhelt sóhajából úgy vettem ki, hogy a "sehogy" nem opció. A következő lakást biztos egy fazék tyúkkal nézzük, ki lehet-e vele nyitni normálisan az ajtót, mennyi idő alatt szellőzik ki a tetemszag, kifullad-e a paraszt mire felér vele. Megfontolandó.  

A felalkudás.

A második trükk nekem soha nem jutott volna eszembe, ez pedig nem más, mint a felalkudás. Teljes mértékben meghökkenti és összezavarja a tulajt, aki kínjában maga kezdi el lealkudni az árat. A menete a következő: a lakásnézés végére érve az összegekre terelődik a szó, mikor is a tulaj azt mondja, 11 millió az irányár, abból lehet alkudni. Itt várni kell kb. 2 percet, majd ajánlatot kell tenni, mondjuk 11,2 milliót. 

Hatásszünet. Meglepett arckifejezés, zavart nézelődés a tulaj részéről, szinte lehet hallani a belső gondolatait, hogy "HOL A TRÜKK". 

Aztán kurtán-furcsán megszólal, hogy igen, ő egy olyan 10,8-ra gondolt... Hatásszünet. És még mindig: "DE HOL A TRÜKK???" :D Vajon észrevette, hogy már magával alkudozza lefelé a lakást? :D

És anyukám erre spontán ráérzett! Remélem, örököltem ezt az üzleti vénát. 

Pedagógiai mustra 5. rész - nevelési tanácsadó

Kínos 1. 

Egy felszólalással, sőt felszólítással kezdeném.

Kedves (matek)tanárok! 

Lécci ne adjatok annyi (matek)házit a gyerekeknek, mert ott ülünk egy órán át a nevelési tanácsadóban, és ahelyett, hogy a fejlesztést csinálnánk, matekházit csinálunk, mert anyuka könyörög az ajtóban, hogy csináljuk meg, mert mire hazaérnek 6-kor az úszásról már nem tud matekozni, mert kifolyt az agya a medencébe a gyereknek bele. 

És ott ülünk, és egy órán keresztül fejszámolunk, és mire a lap végére érünk, akkor már 5 percet várok, hogy megmondja, hogy mennyi 3+4 és ismételgetem, hogy "naaaaa, háárom meg néégy az mennyi?" már én sem tudok neki segíteni, mert ciki elővenni az ujjaimat. És ilyenkor mindig az az alaptalan gyanúm támad, hogy kár volt ezért diplomát szerezni, és egy ötödikes jobb képességű több pénzt keres hasonló munkakörben óránként. 

Köszönettel és tisztelettel:

Kiss Dóra

Kínos 2. 

Azért akkor is tud kínos lenni, ha épp nem matekházit csinálunk. A minap két 17 éves srác jött hozzám fejlesztésre, egyszerre. Most találkoztunk először, és már bemutatkozásnál közölte az egyik, hogy ez a helyzet nagyon kanos khm kínos.

Ott ültünk hárman, matekfüzet elő, akkor a másik is mondta, hogy ez már most neki is kellemetlen, ő hazamegy. Dóri néninek még kellemetlenebb volt, mert meglátta azt a tizenegyedikes feladatgyűjteményt, amihez már gimiben is hülye volt, mikor heti öt matekórája volt.  

De Ildikó néni tudta fokozni a helyzetet!!! Így szólt: "ha most így lihegtek, mi lesz később, mikor jön a jó idő, és Dóri néni is csinosban lesz." Na, f@sz@.

Dóri néni nem akarta mondani, hogy ő most csinosban van és ennél csinosabban nem lesz, a srácok meg bokáig pirultak...

Alig várom a jövőheti találkozást...

Kínos 3. 

Most, hogy közszereplő lettem, megismernek a trolin. Kolompár Violetta anyukájával, nagymamájával, három húgával, nagynénjével és nagybácsikájával utazott a trolin, mikor felkiáltott, hogy "dika, ott va' a nénje a diliházbú, csóóókolom!" Mire az édesanyja: "ákkó viseekedj bászki, mert visszá lesző minősítve." :D

Beauty bloggerínák

Mindenképp akartam írni bejegyzést, mert többen szóltak, hogy a blog pang.
Először is a korreláció negatív: minél inkább pang a blog, én annál inkább nem, és fordítva. Tehát bizonyos szempontból jót jelent, ha pang (van életem).

Az életem pedig a következőkből áll: napom egyharmadában nevelési tanácsadóban vagyok, ahol épp csak nevelési tanácsot nem ad senki, de találó amúgy a neve. A következő harmadban másik nagyon kiművelt szobatársammal, Kittivel szórakoztató videókat nézünk youtube-on.

Aki nem ismerné, ezeknek a videóknak az a lényege, hogy lányok bemutatják a internetten, hogy:

• miket vásároltak onlájn Kínából
• hogy kell trópusi/karácsonyi/vadító sminket csinálni 
• miket hozott a postás
• mi van a táskájukban
• hol tartják a sminkcuccaikat 

Nekünk ezekre az információkra valójában nincs szükségünk, mert egyrészt nincs pénzünk, nem akarunk trópusi sminket csinálni, nekünk is hoz a postás, tipp nélkül tudjuk mit rakjunk a táskába és van szatyor a sminknek. Azért mégis van egy ilyen kabaré hangulata,

Gatyabemutató
Ebből a videóból megtudjuk, hogy ki van vágva a gomblyuk is, úgyhogy tényleg van/volt vele munka. DURVA!

AZ ÁLMOM VALÓRA VÁLIK!!!
Ebből a videóból kiderül, hogy milyen, amikor az életed ingerszegény.  Rájöttem, hogy az a baj velem, hogy mindig túl nagyokat álmodom.

Szájfény házilag
KÉSZÍTSÉTEK EL TI IS A SAJÁT SZÁJFÉNYETEKET!!! Én a vazelint máshova szoktam, de mindegy. :D

Najó, mennem kell nevelési tanácsot adni.