Az állásinterjú

Kedden fontos állásinterjúra megyek. A legnagyobb gondom az volt, hogy a szürke zakó illik-e a kék nadrághoz, mígnem néhány kedves barátom felhívta a figyelmem arra, hogy kérdezni is fognak. 

Így aztán nekiálltam esszé jelleggel kifejteni a lehetséges kérdésre a válaszokat, és milyen jól tettem! Volt olyan hazugság, amin fél napig kellett gondolkodnom, mire eszembe jutott. 

Ezúton is köszönöm Kittinek, Kingának, Dijának, Anitának, hogy előre szóltak, és Noéminek, mert ő is végighallgatta a vergődést. 

Mi lett volna, ha nem szólnak előre:

1. Mondjon Magáról pár szót, amit fontosnak talál!

Szoktam hányni a buszon, allergiás vagyok a kivire, nem teccik a hajad.

2. Miért jelentkezett a munkára?

Pénz, mi más? (fogok venni kenyeret, meg még ájfont) 

3. Miért lenne érdemes Önt választanunk?

Mer' ti is jót akartok magatoknak, nem?

4. Vannak újító ötletei a feladatokkal kapcsolatban? 

"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot. A pofonokat végleg eltiltom. Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. Az ország vászontarisznyájára lakatot tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehénpásztornak."

5. Melyik terület érdekli a leginkább a szakmáján belül?

Dél-alföldi régió. 

Ja, és köszönöm az extra tanácsot is a profession.hu jóvoltából: "Soha nem szabad flörtölni az interjúztatóval! Kevesen díjazzák, ha egy állásért valaki mindent azonnal odaadna, ha a "testi adottságaival" akar előnyöket szerezni." 

Nágyot is háll? - szakmai "sikerek"

Egy idézettel indítanék:
"Minden tanár azért van, hogy elpusztítsa a gyerekeket." - Lacika, 12.

Igazából nem vitatkozom, mindazonáltal: 

"Minden gyerek azért van, hogy elpusztítsa a tanárokat." - Dórika, 22. 

Már tudom, hogy ordítással semmire nem megyek, csak a torkom fájdul meg. Ha poénosan lekezelem, akkor meg beindul a játszma, megy az adok-kapok, ma se tanultunk semmit. Komolyan venni őket, megsértődni rajtuk meg még nagyobb hülyeség. 

Ármándó egy igazi cigány csávó, és rettentőmód büszke rá. Fényes fekete bőrcipő, aranynyaklánc, kígyóbőrmintás öv, és olyan szöveg, hogy alig bírom néha tartani magam, hogy ne nevessek rajta. Óriási forma. Valami kis visszamaradása azért van a srácnak, mivel ott kilencedikes, ahol én tartok órát, és csak onnan tudom, hogy nem 15 éves, hogy a traktorra való jogsijával jampeckodik.

- Mágá tánár? - kérdezi óra közben.

- Úgy tűnik, mivel épp órát próbálnék tartani. 

- Is ván jogsijá?

Módszertanilag, taktikusan, ahogy a nagy könyvben: figyelmen kívül hagyom. 

- VÁN JOGSIJÁ? 

Csigavér, nem megyünk bele a játszmába. 

- VÁN JOGSIJA BÁSSZÁ MÉG MOS' MÁ', NÁGYOT IS HÁLL!?

Ezen én módszertanilag nagyon rosszul téve olyan jót nevettem, eszembe jutott a Bakterházból az ominózus jelenet a ténsasszonnyal, hogy de megkergetném én is Ármándót. 

Így aztán azzal ment el az óra, hogy olyan fontos dolgokról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy például illik-e cigányul beszélni a tanárnénihez, aki magyar, és nem érti, valamint illik-e a szünetben azt mondani neki, hogy "úgy mégbászom mágát, hogy kétté áll á szájá". 

Nem biztos, hogy a koszon kívül bármi ragadt rájuk, de legalább megpróbáltam. 

A plazmadonorok

Többen panaszkodnak, hogy rég szerepeltek a blogon. Én eddig azt gondoltam, hogy nem feltétlen jelent dicsőséget szerepelni a deviáns arcok közt, de kinek mi... :D

Tomikám, kistesóm, leleményesen megtalálta a napokban a meggazdagodásunk kulcsát. Büszkén állt elő a tervével, miszerint vérplazmát fogunk adni, sokat.

Jajj mondom, milyen egy etikátlan gondolat! Hogy a saját szervezetem alkotóelemét mások segítésére ajánljam fel, pénzért és egy rakás kajáért cserébe? A kurválkodás sehol nincs ehhez. 

Oké, menjünk. :D

Azám, de én akármennyire is akarom, sehogy se vagyok 52 kiló, ami a minimum. Nem mintha nádszál királykisasszony volnék, 120 centi annál inkább, az az igazi széle-hossza egy alkat. 

Gondoltam jól beebédelek, felveszem a nagy kecsua túrabakancsot, két pulóver, nagykabát, hátizsákban tégla, aztán indulhatunk. Kurválkodásért csalni az ühüm, megvan a napi jó cselekedet.

Nem olyan könnyű átvágni a doktornőt, például valamiért nem lehet téglás zsákkal méredzkedni, meg már a bejáratnál elküldenek haza, ha ránézésre 45 vagy. 

Ennyit a családi vállalkozásról. Neki bejött az élet, nekem nem. 

Szellemi csúszdapark és identitáskrízis

Újfent kisebb szakadékot véltem felfedezni a hétköznapjaim és a hétvégéim között. 

Leírom az általános tapasztalatokat, innen egy ELTE kollégiumból, hogy miként éli ezt(et) meg a többi félfalusi gyerek.

Tegyük fel, hogy feljön a paraszt Budapestre egyetemre. Eddig otthon ismerte a falut, mint a tenyerét, itt meg minden metrólyukon ki kell egyszer kukucskálni, hogy kábé tudja, merre van arccal. Nagy nehezen beleszokik a tudományos értelmiségi illemtudó tudományosságba, és már nem mondja, hogy "gyüttem" meg hogy "kajak hee". Kiművelődik, és lesz belőle professzor doktor habil értelmiségi, és már azon kacag, hogy otthon a hülye parasztok nem tudják, hogy mi az a troli meg a tanszék, elszégyelli magát, hogy milyen tróger volt pár éve ő is. 

Aztán eljön a péntek. Indul hazafelé, ahol nem girosz van kínaival, hanem rákkeltő kolbász szalonnával. Hétvégén aztán visszaáll az agya, aszongya, hogy gyüttem kajak he. Kénytelen, mivel nem arról kérdezik, hogy hogy áll a legújabb kutatása, hanem hogy csaj van-e má, vagy kocsi van-e má, he? Egyébként is hiába magyarázná az otthoniaknak, hogy anticipáció meg hospitalizáció meg agglutináció, senkit nem érdekel. Haverok nem megértőek a szakdolgozatírással, publikációval, zéhával szemben, szerintük majd megírja kocsma után (bazeg). Kis hontalanunk otthon vizsga előtt nem rinyálhat, mert "bazeg ne sírjál, mikor mindent tudsz úgyis ötös lesz". Aztán mikor meséli a nagymamának, hogy megbukott, akkor annyit mond a nagymama, hogy "biztos nem, fogaggyunk ötös lesz". Alkoholista szomszédbácsi sokat beszél a tanulás rejtelmeiről, azt mindig végig kell hallgatni még akkor is, ha szomszéd bácsi egy verset nem tanult meg soha. 

Aztán hétfőn jön vissza a Nagy Faluba, és meg kell írni egy beadandót, keresni kell hozzá legalább harminc, tíz évnél nem öregebb külföldi szakirodalmat, és meg kell beszélnie a gyakorlatvezetővel, hogy kvantumgravitáció vagy keresztkorreláció. Azért néha, legalábbis ha az otthoniakkal telefonál, elszólja magát, hogy gyüttem he. Ő az, aki kiviszi a tanszékről a bogarat, mert a többi visít, és ő az, aki megmutatja, hogy kell visszatenni a biciklire a láncot. A sok tudomány miatt azonban a csirkevágásra már annyira nem emlékszik, és a cipőboltban felhívja az anyukáját, hogy vehet-e kettőt, mikor a szomszédlány (otthon) már babát vár. 

Már el sem tudja képzelni, hogy mi volt vele otthon az önkormányzatnál, ahol a jegyző asszony pálinkával kínálja a falu dolgos népét munka előtt, ahol teljesen természetes, hogy minden nap eljön egy nő megmérni passzióból a többiek vérnyomását, és ahol az emberek olyan panaszokkal érkeznek, hogy túl hangos a szomszéd kecskéje hajnalban. Ja, és a tehenes bácsi körbe jár az irodisták közt, és felírja, hogy kinek mennyi házi túrót hozzon másnapra. 

Mikor meg otthon volt, azt nem tudta elképzelni, hogy hogy lehet úgy levelezni, hogy hosszabb a formális lótakony, mint a maga a levél, ekképpen: "Tisztelt Dóra! Bent vagyok holnap. Üdvözlettel: dr. Tudományos Erika, adjunktus, mb. intézetigazgató, Eötvös Anyám Kínja, Szájönsz Erika PhD, senior lecturer, head of Mindenség Eötvös Loránd University." "Tisztelt Tanárnő! Ok. Üdvözlettel, Értelmiségi Dóra".
Hallottam másoktól, hogy ilyen is van. 

Dézsa megint

Apa kedvenc játéka a dézsa, de erről már volt szó, ITT.
Ezúttal nem mondom, mutatom, hogy nagyjából hogy néz ki egy ilyen szeánsz:

Az asztofizikus hozzászól

Ma jól haladtam a kutatásommal, így jutalomból lefesthettem a Tejútrendszert:

Akármilyen hihetetlen, a képen a mi Napunk csak egyetlen apró pötty a többiből, se több, se kevesebb.

Kiszámoltam, hogyha ezt az egészet annyira picikére zsugorítanánk, hogy a Napunk egy focilabdának felelne meg (ez esetben a Föld kerülete kicsit több, mint 6 mm lenne), akkor 130 km/h-s sebességgel (pont, mint az autópályán) kerekítve 128 évig kellene utaznunk, hogy egyik végéből a másikba érjünk. Aztán úgy találtam, hogy nem zsugorítottam össze eléggé a rendszert, hogy elég szemléletes legyen, szóval kiszámoltam, hogyha a Napunk üveggolyó méretű lenne, (5 centis kerületű), akkor CSAK 9,3 évig kéne 130 km/h-s sebességgel száguldani, hogy átutazzuk. 

Így aztán, ha bárki be akar szólni, vagy bárkitől félsz, nyugodtan megmondhatod neki, hogy az Univerzumban éppen ugyanakkora kis csipszar ő is mint te, hiába nagyobb 8 centivel és 9 kilóval, és hiába van neki 2 oklevéllel több. 

Ide nekem az oroszlánt! :D

Homoktövis vagy nem homoktövis?

Pár éve aloe vera hullám söpört végig itt nálunk, mert az ilyen népi gyógymódok terjednek, mint az Ige. Köztudott, hogy jó az égési sérülésekre, fejfájásra, vesére, gerincbántalmakra, pattanásra, halál ellen, szorulásra és hasmenésre is, nyugtat de egyben élénkít, tehát egyáltalán nem gyanús. 

Már most az aloe verát ki lehet dobni az ablakon, az új csodaszer a homoktövis. Nem lehet ezen csodálkozni, mert a fentieken kívül még körömgombára is jó. Meg egyszer Pirike azt mondta, hogy neki van egy ismerőse, akinek azóta nem újult ki az aranyere, amióta ezzel kezeli.

Na oké, de hogyan is néz ki az a homoktövis, és mi az alkalmazásának módja. 

Az én nagypapámra igen büszke vagyok, mert 70 éves elmúlt, de mégis rászánta magát, hogy megtanulja a számítógép kezelését.

Van neki egy füzetkéje, abban le van írva minden:

1. Nagy dobozon legnagyobb gombot benyomni.

2. Várni, amíg nem lesz ott a rét a képernyőn. 

3. Gyerekbicikli színes kerekét megkeresni, kis nyilat ráirányítani az egérrel. 

4. Gyorsan egymás után kétszer megnyomni. (ezt lehet gyakorolni)

5. Lehet beírni a szót, amiről olvasni szeretne.

6. Ha kész, billentyűzet jobb alsó sarkában "enter-t" megnyomni.

7. Kék szövegekre egyszer rákattintani, olvasgatni.

8. Ha kész, jobb felső sarokban "X".

9. Nagy dobozon a legnagyobb gombot benyomni. (bizonyára elfáradt a füzetke szerzője)

Meg is lett a kutatómunka eredménye. 

No, lám csak, hát ez volna a homoktövis? Ilyen van a kertben, kettő is! 

Alátámasztotta ezt Terike, Pirike és Tibi is, nem volt kétség.

Meg is kezdődött a kúra. Papa is, mama is eszegette a bogyókat. Pár hét után jelentős javulást tapasztaltak, papa az emésztését dicsérte, mama meg azt mondta, hogy jót tett a visszereinek és energikusabb, jobb a közérzete, egyszóval, meg voltak újulva. Akkor már úgy volt, hogy mi is szedünk magunknak a csodaszerből, de jött Mindent Is Tudó Guci, és aszonta, hogy ez nem homoktövis, hanem valami mérgező dísznövény, ő tudja, mert anno a biztonságtechnikai cég mellett, ahol dolgozott, volt egy faiskola, és sokszor egy kávézóba járt a tulajjal, meg amúgy is sokszor cigiztek kint együtt, és akkor a növényekről beszéltek főleg, és tessék elhinni, hogy ez nem homoktövis, és hogy mikor tévedett ő ilyesmiben. 

Jól tudta mindenki, hogy ezt azért el lehet osztani kettővel, hárommal, néggyel, de csak beleültette a bogarat a papáék fülébe. Jobbnak látta mindenki, ha egy igazi hozzáértővel nézetik meg a bokrokat. 

Csakugyan nem homoktövis, hanem egy mérgező dísznövény. Azonnal abbamaradt a kúra, és hát papa azt mondta, hogy az emésztése talán jobb volt, de azért volt egy kis fejfájás, szédülés, és a mama is egyetértett, hogy azért valóban több volt a káros hatása, mint a jótékony, de ő igazából annyit nem is evett belőle szerencsére. :D

Mindenki okulására teszem közkinccsé a történetet:

homoktövis

mérgező dísznövény

Mindent Is Tudó Guci és Nagyotmondó Tibi - 2. felvonás

A fényképező

Guci: Hallod, Tibi! Vettem egy fényképezőt! Nikon, olyan képet csinál, áááá, beszarok...
Tibi: Nekem is van, az meg Canon. De az olyan képet csinál... Ááá, beszarsz, behugyozol.
Guci: Mennyibe került?
Tibi: Tiéd mennyibe került?
Guci: Enyém 58 volt.
Tibi: Enyém 158.
Guci: Hányszoros zúm van benne?
Tibi: Tiédbe hányszoros van?
Guci: 30 asszem.
Tibi: Enyémben 130.
Guci: Ne kamuzz már! Ezzel a 30x-os zúmmal úgy rá tudok közelíteni a Holdra, hogy látni lehet a krátereket!
Tibi: Ugyan már... Ha én rázúmolok, még Armstrongot is lehet látni.

:D:D:D

Az erő és az ész

Visszanyal a fagyi

Falun fizetni a sportért nagyon tré. Értelmezhetetlen, mivel lehet ingyen szaladni, hasogatni, kapálni, emelgetni, csiszolni, sőt felülni is. Külön felfoghatatlan a futógép meg a szobabicikli, nem is magyarázom. E logika mentén nem tekintem valódi sportnak a konditeremben bohóckodást, aerobikot, zumbát, piláteszt, fitneszt és minden hasztalan ugrándozást, amiben nincs labda, nem lehet haladni a térben, és a legfontosabb: nem lehet megrakni mixen. 

De a Pest, az egy külön világ. Itt ki kell gondolni, hogy mit mozogjon az ember, mert lift is van.

A fiúk általában maradnak a hokinál, a lányok meg aerobikoznak. Valószínűleg az izzadt barátnők, tapadós gatyák, zene, buli, tánci miatt, és a ráadás, hogy közben formásodik a fenék. A sportolás netovábbja.

Aszonták, hogy legalább egy alkalmat próbáljak ki, élvezni fogom. Kizárt dolog, abszolúte méltatlan! Maaajd hozzátették, hogy míg ők amúgy másfél órát maradnak, nekem elég lesz egy is, mert még nem voltam soha, és elsőre kicsit fingatós.

Őőő.... Hogy tessék? Hogy engem megfingasson másfél óra lötyögés, mikor tizenegy óra alatt tekertem körbe a Balatont? Engem, aki 2008-ban megnyertem a májusfamászást a szeretet ünnepén? Mikor puszta kézzel eltöröm a legkeményebb almát? (háztartási kekszet egy kézzel) Mikor olyan kemény vagyok, mint a vídia, mint a fagyott kutyaszar, mint a kád széle?

Kikértem magamnak, és felháborodtam, és megegyeztünk, hogy természetesen én is maradok másfél órát.

Húsz perc után éreztem, hogy itt most viccen kívül igen nagy szarban vagyok. Mert én bizony a felet is nehezen fogom kibírni, nemhogy a másfelet. Aztán végignéztem az állományon, legtöbbjük tápos, sápatag városi kislány, de úgy pattognak, mint kecskeszar a deszkán. Az edző csaj... Hát az nem ember! Fél órája ugrál, mellé ordít, mint egy kiképzőtiszt, és még csak ki sem pirosodott a feje, még csak nem is vesz gyakrabban levegőt. 

"És egy és kettő, ez aaaz, gyere-gyere, és hét és nyolc, és te ott hátul rosszul vagy? Úristen állj ki, nagyon szarul nézel ki!"

Ugyan dehogy, max. kicsit kipirosodtam, meg jó lenne, ha itt lenne az asztmapipám, meg elszakadt három izom a lábamban, de köszi, én mindig így melegítek be.

Ugorjunk kicsit, mondjuk másnap reggelre, amikor is nagyon leleményesen azt találtam mondani a lányoknak, hogy azért kell most picit segíteniük felhúzni a zoknimat, mert a tegnapi aerobiktól teljesen függetlenül pont éppen becsípődött a hátam megint teljesen függetlenül a tegnapi aerobiktól.

És ugyanezen okból kifolyólag ha már amúgy is itt van valaki, akkor ideadhatná a gépet, hogy megírjam a világnak, hogy ma sajnos nem tudok menni sehová, teljesen függetlenül a tegnapi aerobiktól.

Oké, csendben maradok, és elismerés a lányoknak. :D

Indokolatlan jelenségek a metróban

Néhány paradox metrójelenség, amit nem értek:

1. Bezárták a pénztárakat, mert az automata faszányosan működik, nyilván spórolás céljából. Erre az összes automatát legalább két pista őrzi, mert nem működik faszányosan.

2. 4-es metró vezető nélkül tudja a dolgát, nyilván spórolás céljából. Erre plusz két ember vigyáz minden megállóban, hogy ne csukja oda a gyanútlan utazóközönséget a vezető nélküli metró.

3. Az ember járt a Holdon, és klónozza magát. Azt viszont állítólag nem lehet megoldani, hogy a kapaszkodó gumi ne menjen gyorsabban, mint a mozgólépcső.

4. Kálvin, 4-es metróról szeretnél átszállni a 3-asra. Haladsz a mozgólépcsőn a 3-as felé, majd a gondolataim szerint egészen nem occsó digitális tábla kiírja, hogy mikor jön a 4-es (!!!) metró, amiről éppen leszálltál. Ha mégis meggondolnád magad... (félreértés elkerülése végett, aki a 3-asról jön a 4-es felé, az nem látja :D)

5. Nagyon klassz dolog, hogy szép lassan újítgatják, cserélgetik a budapesti tömegközlekedési eszközöket, de érthetetlen, hogy mondjuk miért nem az átlagos heti kigyulladásuk alapján kezdik a cserét. Nem mintha amúgy félnék a halálmetrón, csak érdeklődöm. :D